A villamos energia gyakorlati hasznosítása az 1881-es párizsi világkiállításon bemutatott villamos izzólámpa után gyors tempóban kezdődött meg. Az első közcélú áramfejlesztő telep 1882-ben New Yorkban létesült, Európában az első ilyen létesítményt 1883-ban Milánóban adták át.
A történelmi Magyarországon 1884. november 12-én Temesváron helyezték üzembe az első villamos energia fejlesztő telepet (Európában először ebben a városban használtak általános utcai közvilágítást), Mátészalkán 1888-ban indult meg az áramszolgáltatás – ugyanakkor, mint Párizsban.
Budapest e téren viszonylagos lemaradásban volt, mivel 1879-ben olyan szerződést kötött a Trieszti Általános Osztrák Légszesz Társulattal, amely 1891 végéig ennek a cégnek biztosított kizárólagossági jogot a világítási célokat szolgáló berendezések létesítésére. A kontraktus lejárta után, 1892-ben a főváros vezetése versenytárgyalást írt ki az elektromos világítás bevezetésére, azzal a kikötéssel, hogy a telepnek a város belterületén kívül kell megépülnie. A koncessziót végül a Budapesti Általános Villamossági Rt. (BÁV Rt.) és a Magyar Villamossági Rt. (MV Rt.) kapta meg, az MV Rt. 105 volt egyenfeszültséget, a BÁV Rt. 110 V változó feszültséget szolgáltatott. Mindkét vállalat a mai XIII. kerület területén létesített gőzgépekkel és generátorokkal felszerelt áramfejlesztő telepet: az MV Rt. a Váci út–Tisza utca sarkán (ma is itt van az ELMŰ), a BÁV Rt. a Tutaj utca–Berzenczei (mai Hegedűs Gyula) utca sarkán. Az MV Rt. 1893. október 13-án, a BÁV Rt. pedig 1893. november 1-jén kezdte meg az áramszolgáltatást, és egy év múlva már 1674 fogyasztót láttak el a fővárosban.
1910-ben a főváros szerette volna saját irányítása alá vonni az áramszolgáltatást, ezért megkísérelte a kiváltást. Mivel a megváltási ár nagyon magas volt, inkább saját áramfejlesztő telep létrehozását határozták el, ennek felépítéséig a főváros az újpesti Phöbus Villamossági Rt.-től és a Budapesti Városi Villamos Vasutaktól vásárolt áramot saját szükségleteinek kielégítésére.
Az áramfejlesztő telepet Lágymányoson, a téli kikötő melletti területen alakították ki, és 1914. június 8-án kezdték meg az áramszolgáltatást. A fővárosnak még ebben az évben sikerült saját kezelésébe vennie az MV Rt.-t, majd 1918-ban a BÁV Rt. telepét és hálózatát is, ezzel létrejött a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei (BSzEM). A két világháború között ez volt a főváros legnagyobb önálló vagyonú vállalata, amely igen magas szintű szolgáltatást nyújtott.
A BSzEM 1949-ben került állami felügyelet alá, neve Budapest Főváros Elektromos Műveire változott. Ugyanebben az évben törvény született Budapest területének új megállapításáról, ami az addigi elővárosokat és a szomszédos településeket is a fővároshoz csatolta. Ezzel a vállalat áramszolgáltatási területe mintegy tizenötszörösére növekedett és elérte a 3000 négyzetkilométert. A cég 1963-ban a többi területi áramszolgáltatóhoz hasonlóan betagozódott az akkor létrehozott Magyar Villamos Művekbe.
A vállalat a rendszerváltás után, 1991-ben ismét részvénytársasággá alakult, elnevezése Budapesti Elektromos Művek Rt. (ELMŰ Rt.) lett. A szerkezeti átalakításokat követően 1996 óta részleges külföldi tulajdonban van, részvényeit 1998. december 15-én vezették be a Budapesti Értéktőzsdére. Az áramszolgáltatási piac liberalizációja részeként a társaság 2007-ben szétválasztotta a hálózat kezelésével és a kereskedelemmel foglalkozó tevékenységeit.
