A villamos energia gyakorlati hasznosítása az 1881-es párizsi világkiállításon bemutatott villamos izzólámpa után gyors tempóban kezdődött meg. Az első közcélú áramfejlesztő telep 1882-ben New Yorkban létesült, Európában az első ilyen létesítményt 1883-ban Milánóban adták át.
A történelmi Magyarországon 1884. november 12-én Temesváron helyezték üzembe az első villamos energia fejlesztő telepet (Európában először ebben a városban használtak általános utcai közvilágítást), Mátészalkán 1888-ban indult meg az áramszolgáltatás – ugyanakkor, mint Párizsban.
Budapest e téren viszonylagos lemaradásban volt, mivel 1879-ben olyan szerződést kötött a Trieszti Általános Osztrák Légszesz Társulattal, amely 1891 végéig ennek a cégnek biztosított kizárólagossági jogot a világítási célokat szolgáló berendezések létesítésére. A kontraktus lejárta után, 1892-ben a főváros vezetése versenytárgyalást írt ki az elektromos világítás bevezetésére, azzal a kikötéssel, hogy a telepnek a város belterületén kívül kell megépülnie. A koncessziót végül a Budapesti Általános Villamossági Rt. (BÁV Rt.) és a Magyar Villamossági Rt. (MV Rt.) kapta meg, az MV Rt. 105 volt egyenfeszültséget, a BÁV Rt. 110 V változó feszültséget szolgáltatott. Mindkét vállalat a mai XIII. kerület területén létesített gőzgépekkel és generátorokkal felszerelt áramfejlesztő telepet: az MV Rt. a Váci út–Tisza utca sarkán (ma is itt van az ELMŰ), a BÁV Rt. a Tutaj utca–Berzenczei (mai Hegedűs Gyula) utca sarkán. Az MV Rt. 1893. október 13-án, a BÁV Rt. pedig 1893. november 1-jén kezdte meg az áramszolgáltatást, és egy év múlva már 1674 fogyasztót láttak el a fővárosban.
1910-ben a főváros szerette volna saját irányítása alá vonni az áramszolgáltatást, ezért megkísérelte a kiváltást. Mivel a megváltási ár nagyon magas volt, inkább saját áramfejlesztő telep létrehozását határozták el, ennek felépítéséig a főváros az újpesti Phöbus Villamossági Rt.-től és a Budapesti Városi Villamos Vasutaktól vásárolt áramot saját szükségleteinek kielégítésére.
