Ezért lesznek egyre gyakoribbak az extrém esőzések

Emelkedő tengerszintre és melegedő éghajlatra számíthatunk, ha nem veszünk vissza a gázkibocsátásból.

A szeptember végén, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) által kiadott jelentés szerint a legfontosabb változásokért nagyrészt az emberiség tehető felelőssé az utóbbi évtizedekben. Emelkedő tengerszintre és melegedő éghajlatra számíthatunk, ha az üvegházhatású gázok kibocsátása nem változik radikálisan a jövőben.

A riport elemzi, hogy a különböző régiókban hogyan érzékelhető a változás. További részleteket a 2014 márciusában megjelenő második kötet tartalmaz majd, de már az első rész is betekintést enged a klímaváltozás tapasztalható hatásaiba. De hogyan is érzékelhető ez Európában?

1979 óta Európa gyorsabban melegszik, mint a globális átlag, amely 0,27 fok évtizedenként – de néhány térség még ennél is gyorsabban.

Észak-Európában – Nagy-Britanniában, vagy Svédországban – az átlaghőmérséklet 0,48 Celsius-fokkal emelkedik minden tíz évben. A Közép-európai régióban, Franciaország és Németország térségében a növekedés 0,44 Celsius-fokévtizedenként. A kontinens déli részén és a mediterrán vidékeken viszont valamivel lassabb az emelkedés, 0,34 Celsius-fok tízévente.

A melegedési trend mellett az is valószínű, – a tudósok 90 százaléka egyetért benne – hogy az 50-es évektől fokozatosan egyre gyakoribbak a meleg napok és éjjelek, illetve a hőhullámok száma is egyre gyarapodik.

Az IPCC jelentése alapján főként a közepes szélességeken több csapadékra lehet majd számítani, mint a XX. század közepén. Az IPCC mellett számos más tanulmány is azt a nézetet támasztja alá, hogy várhatóan egyre gyakoribbak és intenzívebbek lesznek az extrém, vagy erős esőzések Európában, de a régiók között van némi differencia.

Az egyéb éghajlati módosulások, mint az aszály, nem olyan egyértelműek. Nincs elegendő adat azt állítani, hogy az aszályok száma változott egész Európában. Azonban bizonyos területeken, mint a Földközi-tenger térsége, valószínű, hogy a század közepe óta megszaporodtak és intenzívebbé váltak az aszályos időszakok.

Arra sincs megfelelő bizonyíték, hogy az árvízi helyzetek többször fordulnak elő a kontinensen, de ezt a kérdéskört az IPCC jelentés második része tárgyalja majd részletesebben, országonként elemezve azt.

Hasonlóképpen, még mindig vita tárgyát képezi, hogy az éghajlatváltozás járult-e hozzá az elmúlt év hideg teléhez Európában. A jelentés idéz néhány tanulmányból, amely az Északi-sark olvadását és a változó téli körülményeket vizsgálta. A kutatás azt mutatja, hogy a sarki jég olvadása gyengíti a jet streamet, azaz a futóáramlást – így a poláris hideg levegő délre áramlik, és például Nagy-Britanniában érezteti hatását. Ennek biztos kijelentéséhez azonban még további vizsgálatokra van szükség.

Az üvegházhatású gázok kibocsátása, s ezáltal az éghajlatra gyakorolt negatív hatása folytatódik, figyelmeztet a jelentés. Európának minden részén, s minden évszakban a hőmérséklet emelkedni fog. Sebessége pedig várhatóan a század végéig fokozatosan növekszik.

Az éghajlati modellek szerint egyes területeken még gyorsabb lehet a melegedés, mint máshol. Az IPCC jelentésének azon forgatókönyvét (RCP4.5) alapul véve, amely szerint az üvegházgáz kibocsátás a század végéig növekszik, de a végén stabilizálódik, a legnagyobb melegedés az észak-európai térséget sújtja.

A XXI. század végére az átlaghőmérséklet az 1986-2005 között mért átlagnál 2,7 Celsius-fokkal lehet magasabb. Közép-Európában is csak egy tizeddel, a kontinens déli részén pedig mindössze négy tizeddel alacsonyabb emelkedésre van kilátás.

A csapadék kilátások vegyesek a jövőre nézve. Észak- és Közép-Európa térségében 4-8 százalékkal lehet több a csapadék 1986–2005 átlagához képest. Délen viszont 5 százaléknyi csökkenéssel lehet számolni.

Ami a hőhullámokat illeti, hosszabbak és intenzívebbek lehetnek a jövőben. A jelentés arra figyelmeztet, hogy ennek következtében fokozottabb lehet az aszályveszély.

A kutatók szerint a legutóbbi, 2007-es jelentés óta a modellek sokkal pontosabb képet tudnak festeni a jövő éghajlatáról. Teljes bizonyossággal ugyan most sem állíthatnak semmit, hiszen az időjárás összetett folyamat. Az európai éghajlatot a légköri és az óceáni cirkuláció befolyásolja legnagyobb mértékben évtizedről évtizedre, amely megnehezíti a rövidebb távú előrejelzést. Ez azonban nem változtat a hosszabb távú kilátásokon, amelyek részletesen a jövő márciusban megjelenő kötetben lesznek olvashatók.

Összességében tehát egyre több hőhullámra, illetve meleg napra készülhetünk, az északi és középső régió országaiban több, a déli területeken kevesebb csapadékkal.