Hozzátartozóinak közlése szerint a születésétől fogva vak matematikust southfieldi otthonában érte a halál szerdán. A feltaláló szívszélhűdés következtében hunyt el – mondta el unokahúga, Dianne Bekritsky, aki szerint nagybátyja szerteágazó érdeklődési köre a tudomány világától egyebek közt a zenéig terjedt, és elkötelezett tagja volt a vakok közösségének.
Nemeth jiddis ajkú magyar zsidó bevándorlók gyermekeként jött a világra Manhattan Lower East Side részén. Az 1940-es években kezdett dolgozni a Braille-karakterekre épülő kódoláson, hogy az akkoriban használt jelölési rendszernél egyszerűbbet fejlesszen ki. Harminc éven át volt a katolikus Detroiti Irgalmasok Egyetemének matematikaprofesszora, élete végéig tökéletesítette a hatlyukú rendszert használó jelsorozatait.
Az újítás azonban majdnem elmaradt. Nemeth ugyanis eredetileg pszichológiát tanult, mert egyetemi tanácsadói eltántorították a matematika iránti szenvedélyétől vakságára hivatkozva. A pszichológiai mesterdiplomát a Columbia Egyetemen szerezte meg, majd többek közt felesége unszolására folytatta a matematikatanulást. „A legnagyobb jótétemény, amelyet egy emberért tehetsz, ha megadod neki a képességet arra, hogy saját maga tehessen meg dolgokat. Az a függetlenség, amelyet a Nemeth-fele matematikai Braille-képletek nyújtanak, felbecsülhetetlen értékű” – húzta alá Bekritsky.
Nemeth a New Yorkban működő Vakok Amerikai Alapítványa munkatársaként és a Brooklyni Főiskola matematikahallgatójaként látott hozzá a Braille-karakter-alapú matematikai kódolás kidolgozásához. Egy 1991-es interjúban azt mondta, olyan rendszert akart kifejleszteni, amely egyszerűbb és modernebb a korábban használtál, és amely az élő beszéd szabályait utánozza.
A 94 esztendősen elhunyt feltalálót csütörtökön temették.
