Az agy és a törzsön végigfutó idegdúcok egyértelmű bizonyítékát találták az 520 millió éves fosszílián – tudósított a BBC hírszolgálata a Nature tudományos lapban megjelent tanulmányról.
A lelet alapján a kutatók megerősíthették, hogy a pókok és a skorpiók rokonságban állnak, ám fejlődésük több mint félmilliárd évvel ezelőtt elvált egymástól. Az ősi ízeltlábúak e csoportját a fejükből kinövő, karomszerű csápok tették jellegzetessé.
Greg Edgecombe, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója elmondta, az idegrendszer az egyik legmegbízhatóbb eszköz az állatok csoportjai közti rokonság felderítésére, ezért keresik a legkorábbi állatkövületekben az idegszövetek fennmaradásának bizonyítékait.
A három centiméter hosszú tengeri állatka kövületét a dél-kínai Jünnan tartományban, a fosszíliák kincsesbányájának tartott palarétegben fedezték fel. Szelvényes testéből körülbelül egy tucatnyi lábpár nyúlt ki, amellyel úszni és mászni tudtak.
A fosszíliáról CT-készülékkel alkottak felvételeket, amelyeket más, ma élő és kihalt ízeltlábúakéval hasonlítottak össze, majd háromdimenziós számítógépes program segítségével jelenítették meg a felszínen nem látható struktúrákat. A nagy felbontású, rekonstruált kép lehetővé tette, hogy a kutatók megfigyeljék a feji szelvénybe elhelyezkedő, koncentrált idegi rendszert és a karomszerű csápokhoz kapcsolódó agyi területeket.
A kutatócsoport idegrendszeri anatómiával foglalkozó tagja, Nicholas Strausfeld, az Arizonai Egyetem munkatársa szerint a nagy, karmos csápú ősi ízeltlábúaknak központi idegrendszere volt, amely hasonlít a mai patkórákokéhoz és a skorpiókéhoz, ez pedig azt jelenti, hogy a korai kambrium földtörténeti korszakában a pókok és rokonaik ősei egymás mellett éltek a rákok felmenőivel.
Hozzátette, hogy a karomszerű csápokat egyértelműen az élelem megragadására használta az ősi ízeltlábú, a csápok elhelyezkedése alapján pedig kijelenthető, hogy a pókok harapó szájszerve ebből a függelékből fejlődött ki.
