Az öt milliméternél kisebb darabkák a tópartot helyenként olyan vastagon ellepték, mint a tengerparti strandokat – olvasható a kutatóknak a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányában.
A kutatást vezető Christian Laforsch, a Bayreuthi Egyetem tanára és Reinhard Niessner, a Müncheni Műszaki Egyetem tanára az édes vizű tavak szennyezettségének egészségügyi veszélyeire és a szigorúbb ellenőrzés szükségességére hívta fel a figyelmet.
Az apró műanyagszemcsék feltehetően fogyasztási cikkekből és csomagolásukból származnak. A tanulmány szerint ezek közvetlenül vagy közvetve szeméttelepekről kerültek a tóba és a part menti területekre. A polisztirol és a polietilén a természetben nem vagy nagyon lassan bomlik le.
Mivel a szemcsék igen kis méretűek, halak, kukacok és más puhatestűek táplálék helyett lenyelhetik őket, így a műanyag bekerülhet az emberi táplálékláncba. Parányi, fluoreszkáló műanyag-lerakódásokat mutattak ki a kutatók férgek, kagylók, vízibolhák és kagylós rákok testében is. Ezek a Garda-tóban őshonos fajok más állatoknak szolgálnak táplálékul, a vízibolha például a halak egyik fő eledelforrása.
A szakértők azért vártak a találtnál kisebb mennyiségű műanyagszennyezést, mert a Garda-tó közvetlenül az Alpok lábainál terül el, így a folyók és patakok rövid utat tesznek meg, mielőtt vizébe torkollnak.
A kutatók szerint az elemzés eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a műanyagszennyezés nem korlátozódik az óceánokra, ahol a legismertebb vízfelszíni szemétszigetek a Csendes-óceán északi területén alakultak ki, kiterjedésük egyenként is több magyarországnyi.
