Ha a fiókák csendben vannak, a vészkiáltás csak felhívná a közelítő ragadozó figyelmét rájuk, ellenben ha a kicsik hangoskodnak, akkor a jelzés figyelmeztetheti őket a veszedelemre. Egyes madarak képesek mérlegelni, az adott helyzetben melyik döntés kockázatosabb – állítja a brit tudományos akadémia Biology Letters című lapjában megjelent tanulmány.
Azoknál a madárfajoknál, ahol a fiókákat hangjelzéssel figyelmeztetik a veszélyre a szülők, alapvető dilemma előtt állnak – írják a kutatók. A rikoltás elhallgattatja a hangos csemetéket, és ezzel csökken az esélye, hogy csivitelésüket a ragadozó meghallja. Ám a figyelmeztetés a zsákmányra leső állat számára is jelezheti, hogy fiókák vannak a közelben. A kiút a kockázatmérlegelés.
A canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatói, Tony Haff és Robert Magrath az ausztrálposzáta-félék családjába tartozó Sericornis nevű madár viselkedését tanulmányozták. A nemzeti botanikus kertek húsz fészkét vizsgálták meg, mindegyikben három fiókával. Felvették a kicsik hívó és éhséget jelző hangjelzését, és végül minden szülőpárral meghallgattatták saját kicsinyei hangját. Amikor a szülőknek a hívó hang felvételét játszották le, a kutatók bevetették a preparált állatokat: vagy egy tarka rablóvarjú, a poszáta természetes ellensége, vagy egy ártalmatlan papagáj kitömött példányát helyezték el a fészektől két méterre.
Ha a papagájt pillantották meg a poszátaszülők, nem hallattak figyelmeztető kiáltást. Ha a varjút, akkor attól függően reagáltak, milyen hangosan szólt a fiókák hangja a felvételről. Ha viszonylag nyugodtak voltak a kicsinyek, akkor többnyire a szülők is csendben maradtak. Ám ha felhangosították a felvételt, a szülők búgó vészkiáltással próbálták csendesíteni a fiókákat.
