A New York-i The New School kutatói által csütörtökön publikált tanulmány szerint a népszerű ponyvák vagy nem fikciós művek helyett valódi irodalmat, például Austent vagy Dosztojevszkijt olvasók képesek lesznek arra, hogy jobban felfogják és megértsék mások szellemi, érzelmi állapotát.
Az Usatoday.com által ismertetett kutatásban részt vevők egy rövid részletet olvastak, majd egy sor feladatot kaptak, köztük olyat, amelyben fényképeken szereplő emberek arckifejezését kellet meghatározniuk, illetve azt kellett kitalálniuk, szerintük bizonyos körülmények között mit tenne a képen látható ember. Az előzetes eredmények máris azt mutatják – írták a szerzők –, hogy a regényirodalom egy elismert alkotásának részletét olvasók teljesítménye átmenetileg jobb volt, mint azoké, akik valamilyen népszerű bestsellerből vagy nem fikciós munkából való idézetet kaptak.
David Comer Kidd és Emanuele Castano, a tanulmány szerzői szerint a valódi irodalom olvasása azért növeli az érzelmi intelligenciát, mert az megköveteli, hogy az olvasó megdolgozzon azért, hogy megértse a szereplők jellemét. A regényíró nem ad koherens, kerek, könnyen felfogható, sztereotíp képet a hőséről – éppen ellenkezőleg. Jean Austen Büszkeség és balítélete vagy Fjodor Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése ellentmondó információkkal látja el az olvasót. Jellemei nem interpretálhatóak egykönnyen, vagy legalábbis többféle módon magyarázható a viselkedésük. Az író azzal, hogy nem nyújt teljes képet, arra kényszeríti olvasóját, hogy maga alakítsa ki saját véleményét, hogy részt vegyen a karakter elméjének rekonstrukciójában – magyarázta Castano.
Ezzel szemben a könnyen fogyasztható, népszerű ponyvákban sokszor fordulnak elő olyan hősök, aki nem ébresztenek kétségeket az olvasóban, a bűnügyi regények nyomozója például gyakran kemény fickó, akinek azonban aranyból van a szíve.
Castanóék a Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban arra a megállapításra jutottak, az irodalmi alkotások „feltehetően azt is megváltoztatják, hogy az ember hogyan gondolkodik másokról, és nem csak azt, hogy mit gondol róluk”.
