„A gleccsereket gyakorlatilag lefejezi a melegedő éghajlat” – mondta Kang Si-csang, a Kínai Tudományos Akadémia gleccserkutatója a Tibeti-fennsíkról. Csapata olyan jeleket keresett a jégbe zárva, amelyeket a környezet hagyott ott maga után a légkör kémiai összetételének megváltozása során. Kang elmondása szerint amikor a légbuborékok csapdába esnek a gleccserjégben, azok megőrzik a légkör adott időszakra jellemző kémiai vegyületeit.
A környezeti változások között megtalálhatók például a nukleáris kísérletek, amelyek különösen gyakoriak voltak 1952 és 1963 között. Az ekkor bezáródott légbuborékokban olyan radioaktív összetevőket azonosítottak, mint például a trícium. Kang úgy fogalmaz, „ez egy jellegzetes aláírás a gleccsereken szerte a világban”.
Két tibeti gleccseren végeztek fúrásokat 6000 méteren, mely furatok elemzése közben komor érzés fogta el a kutatót. Kutatásának eredményéről a 28. Himalájai Karakorum Tibet Workshopon és a múlt hónapban, Németországban rendezett hatodik, a Tibeti-fennsíkról szóló nemzetközi szimpóziumon számolt be.
A Tibet déli részén fekvő Lanong gleccser furatmintájában nem találtak sem a nukleáris kísérletekre utaló tríciumot, sem más radioaktív vegyületet, amely az 1986-os csernobili atomkatasztrófát jelezné. Ez pedig arra enged következtetni, hogy az 1950 után keletkező jégréteg már elolvadt, illetve elpárolgott.
A másik minta a Tibet középső részén elhelyezkedő Koucsu (Gouqu) gleccserről származik. A jég még őrzi a nukleáris tesztek és az 1982-ben Indonéziában kitört Galunggung vulkán emlékét, de a csernobili katasztrófáét már nem. Sőt, a furat higanytartalmának vonala, amely jól nyomon követi a globális és regionális emissziós trendeket, az 1980-as években hirtelen megszakad. „A gleccser már három évtizede csak veszít jégpáncéljából.” – mondta Kang.
„Meglepő, hogy a gleccserek ilyen magasan olvadnak. Magasan többnyire alacsonyabb a hőmérséklet egész évben. Azt gondoltuk, hogy a gleccserek a több ezer méteres magasságban biztonságban vannak, de a tanulmány most rámutatott, hogy sajnos nem ez a helyzet – legalábbis bizonyos helyeken” – nyilatkozta Achim Bräuning, a német Erlangen‑Nürnberg Egyetem paleoklimatológusa.
„Azt nem tudjuk, mennyire általános a jelenség. Az ekkora magasságokból származó furatminták száma csekély, és messze is vannak egymástól. A mostani példákon kívül az egyetlen olyan gleccser, amelyről tudjuk, hogy olvad, a Tibeti-fennsík délnyugati részén fekvő Naimona’nyi. Az új eredmények további kérdéseket vetnek fel a régiók vízkészleteiről is, különösen azért, mert a három gleccser különböző éghajlati zónákba esik” – tette hozzá Kang.
A tibeti jég Kína és Dél-Ázsia hatalmas víztározója, jelenleg több százmillió embert lát el. Kang szerint lehetséges, hogy a Tibeti-fennsíkon történt felfedezés nem egyedi eset. Úgy gondolja, „az egyetlen út, hogy teljes képet kapjunk a helyzetről, ha további fúrásokat végzünk szerte a világban”.
