Titkokat árultak el a négyezer évet felölelő DNS-minták

Ez az eddigi legnagyobb és legrészletesebb genetikai idősoros elemzés, amelyet Európára vonatkozóan készítettek.

A Science című amerikai tudományos folyóiratban közölt tanulmány a népesség drámai változásaira mutat rá, nem csupán a Közel-Kelet, hanem Nyugat- és Kelet-Európa irányából is érkező prehisztorikus migrációs hullámokkal egészítve ki a képet.

A kutatók 364 csontvázból nyert mitokondriális – csak anyai ágon öröklődő – DNS-t elemeztek. A vizsgált leletmennyiség tízszerese volt az ősi DNS-t kutató korábbi tanulmányokban használt mennyiségnek – olvasható a ScienceDaily című ismeretterjesztő hírportálon.

Több mint kétezer évig éltek együtt a Közép-Európában őshonos vadászó-gyűjtögető közösségek a más területekről bevándorolt földművelő csoportokkal, mielőtt végleg kihaltak vagy áttértek a letelepedett földművelő és állattenyésztő életmódra – olvasható az amerikai Science folyóirat által csütörtökön közzétett tanulmányban.

DNS-elemzés segítségével találtak rá a tizenkilenc, ma is élő tiroli lakosra, akik rokonságban állnak Ötzivel, vagyis az Ötz-völgyi-Alpokban gleccserbe fagyva talált, körülbelül 5300 éve meghalt férfival.

„Ez az eddigi legnagyobb és legrészletesebb genetikai idősoros elemzés, amelyet Európára vonatkozóan készítettek és amely teljes genetikai kronológia felállítását tette lehetővé” – mutatott rá az az Adelaide-i Egyetem az ősi DNS kutatásával foglalkozó intézete (ACAD) munkatársaként dolgozó Wolfgang Haak, a tanulmány egyik vezető szerzője.

Elmondta, azáltal, hogy e kiterjedését tekintve kicsi, de annál nagyobb jelentőségű földrajzi területre (a mai Németországra) koncentráltak, képesek voltak megszakítás nélküli idősort létrehozni és közvetlenül, „valós időben” megfigyelni egy 7500 évvel ezelőtt kezdődött és 3500 évvel ezelőtt véget ért időszakban – az első földművesektől a korai bronzkorig – végbement genetikai változásokat.

„Tanulmányunk azt mutatja, hogy az őshonos vadászó-gyűjtögető közösségek és a Közel-Keletről bevándorolt földművelő csoportok egyszerű keveredése önmagában nem ad magyarázatot a modern kori európai ember genetikai sokféleségére” – húzta alá a másik vezető szerző, Guido Brandt, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem PhD-jelöltje.

Hozzátette, a genetikai eredmények jóval komplexebb képet mutatnak, és a kutatásuk során arra jutottak a szakemberek, hogy 4200 évvel ezelőtt, a bronzkor hajnalán két kultúra is jelentős hatással volt a közép-európai ember génállományára. Kurt Alt, a mainzi intézmény professzora elmondta, ami igazán különleges, hogy a genetikai mutatók közvetlenül összevethetők az anyagkultúrában bekövetkezett változásokkal, és egyértelmű jelei egy nyugati és egy keleti irányból induló migrációnak a kőkorszak végén. E vándorlások révén terjeszkedett a harangedényes kultúra és a zsinegdíszes kerámiakultúra.

„A földművelés elterjedését és az arra alkalmas területeken való letelepedést követően volt egy pangási időszak, amelyet hirtelen »felfordulások« követtek a kevésbé stabil időkben vagy amikor bizonyos gazdasági tényezők megváltoztak” – magyarázta Alan Cooper, az ACAD munkatársa.

A folyóiratban közölt másik, a témában relevánsnak számító tanulmány eredményei szerint a Közép-Európában őshonos vadászó-gyűjtögető közösségek több mint kétezer évig éltek együtt a más területekről bevándorolt földművelő csoportokkal, mielőtt végleg kihaltak vagy áttértek a letelepedett földművelő és állattenyésztő életmódra.