A púposdelfinek családjára jellemző, hogy a hátúszójuk alatt jellegzetes, hosszanti domborulat található. Családjukba eddig három különböző fajt soroltak a kutatók – olvasható a New York-i Természettudományi Múzeum és a Wildlife Conservation Society (WCS) vezette kutatócsoportnak a Molecular Ecology című szaklapban megjelent tanulmányában.
Azt régóta gyanították tudósok, hogy az ausztrál partoktól északra gyakran felbukkanó delfinek külön fajhoz tartoznak, ám a feltevést mindeddig nem tudták bizonyítani, mivel a genetikai és hagyományos állattani adatok korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésükre – mondta Guido Parra, az ausztrál Flinders Egyetem munkatársa.
A púposdelfinek testi sajátosságainak és DNS-változatainak vizsgálatához több mint kétszáz elpusztult állatot boncoltak fel, hogy a három óceánban élő rokonaikkal összehasonlítsák őket, és szövetmintát is vettek tőlük. Tanulmányozták 180, múzeumi vagy partra vetett púposdelfin koponyáját is. Végül 235 állat DNS-ét sikerült leírni, és az adatok azt bizonyították, hogy az ausztrál partoktól északra élő púposdelfinek külön fajt alkotnak.
A tanulmány eredményei alapján legalább négy faj sorolható a púposdelfinek családjába: az atlanti vagy nyugat-afrikai (Souza teuszii), amely az Atlanti-óceán keleti medencéjében, Nyugat-Afrika közelében él, az Indiai-óceán keleti és középső vizeiben élő indiai púposdelfin (Souza plumbea), a keleti vagy kínai púposdelfin (Sousa chinensis), amelynek élőhelye az Indiai-óceán keleti és a Csendes-óceán nyugati medencéje, a frissen azonosított negyedik faj pedig Ausztráliától északra él, és rendszertani elnevezése még várat magára.
A WCS természetvédő szervezet szerint jelentős felfedezésről van szó, ritka ugyanis, hogy új emlősfajt sikerül azonosítani. A felfedezés abban is segít, hogy a tengeri emlősök evolúcióját jobban megértsék a tudósok, és hatékonyabb védelmi programokat dolgozzanak ki mindegyik delfinfaj megóvására.
