Az észak-amerikai kontinens keleti partjánál található Chesapeake-öbölben a kráter mintegy 35 millió éve keletkezett, amikor egy körülbelül 3 kilométer átmérőjű meteorkő becsapódott. Az 1990-es években felfedezett kráter átmérője 85 kilométer, és 300-500 méteres mélységben található a Chesapeake-öböl mélyén, ahol több mint 150 folyó és folyam – közöttük a Potomac – ömlik az Atlanti-óceánba.
Több mélyfúrás segítségével sikerült felfedezni a rendkívül sós tengervizet rejtő réseket. A Nature által ismertetett elemzések, amelyeket a restoni székhelyű Amerikai Földtani Társaság kutatója, Ward Sanford vezette csoport végzett el, kimutatták, hogy a víz átlagos sótartalma 70 ezrelék, azaz a jelenlegi óceánok sótartalmának a kétszerese.
Ward Sanford csoportja az elemzésekből arra következtetett, hogy a Chesapeake-öböl kráterének földalatti vize az alsó krétakori Észak-atlanti-tenger maradványa. „Feltehetően 100-145 millió éves vizet találtunk” – mondták a kutatók, akik szerint a víz a meteor becsapódása előtt rekedhetett az üledékekben, és azóta érintetlen volt.
A krétakorban az Észak-atlanti-tenger zárt medencéből fokozatosan alakult át déli irányban nyitott óceánná, az afrikai és a dél-amerikai kontinens elszakadásával. A sótartalom lassan csökkenhetett, amíg elérte a felső krétakor kezdetére jellemző – szinte a mainak megfelelő – szintet.
