Döröcske nembeli Salamon fia Simon alországbíró Kun László uralkodása idején, 1277-ben tornyot építtetett a településen, és később a város Simonról és a toronyról kapta a nevét: „Simontornya”.
Simon fiú örökös nélkül halt meg, így a vár I. Károly királyra szállt, aki 1324-ben Hench fia János mesternek adományozta. Az ő halála után fia, Miklós örökölte a birtokot.
Miklós végrendeletében Lackfi István erdélyi vajdára és fiaira hagyta a várat. A Lackfiak a középkori Magyarország legnagyobb jelentőségű családjai közé tartoztak, továbbfejlesztették a kastélyt, az átalakítás után a vár a Nagy Lajos-kori Magyarország egyik legjelentősebb birtokközpontjává vált.
1397-től a vár tulajdonlásáért hosszabb ideig tartó pereskedés indult, míg végül 1426 körül a Garai család birtokába került, és 1482-ig maradt az övék. Amikor az utolsó Garai (Jób) fiú nélkül halt meg, a vár a királyra szállt, aki feleségének, Beatrix királynénak adományozta.
Az 1500-as évek elején Gergellaki Buzlay Mózes, Mátyás király diplomatája és a Jagellók főudvarmestere szerezte meg Simontornyát. A vár ekkor élte fénykorát. Buzlay Mózes már fiatalon megfordult Európa több fejedelmi udvarában, így alkalma volt megismerkedni a kor reneszánsz udvari kultúrájával, és ennek a szellemében nagy igényességgel építtette fel a maga reneszánsz várkastélyát.
Buzlay halála után özvegye, Podmaniczky Anna örökölte a várat, majd Zápolya János egyik híve kapta meg adományul. Az ő birtoklásának az 1545-ben bekövetkezett török megszállás vetett véget. Simontornyát a török 150 éven át folyamatosan birtokolta. A török hódoltság után 1702 és 1704 között nagyszabású átalakításokkal a vár reneszánsz állapotát teljesen megváltoztatták, és erődítménnyé építették át.
Az így megerősített vár a Rákóczi-szabadságharc küzdelmeinek egyik fontos támaszpontja volt. Több évi ellenállás után 1709 augusztusában az osztrákok nehéz ostrom után elfoglalták, és a védőit kivégezték, illetve bebörtönözték.
1717-ig osztrák, majd olasz csapatok tartották megszállva. Ekkor a vár katonai jellege megszűnt, tervbe és új tulajdonosa, a Styrum Limburg család vette birtokába. 1764-ben kastélyt építtettek a templom mellett, a várkastélyból kiköltöztek és uradalmi magtárnak használták.
A Styrum Limburg család kihalása után Simontornya egy időre az Esterházyak birtokába került, majd 1821-től az 1860-as évekig a bécsi eredetű Sina bankárcsaládé lett, akiktől a gróf Wimpffen család örökölte. Az 1930-as években a zirci apátság vette meg, s bérbe adta a Simontornyai Bőrgyárnak. A várból bőrgyári raktár, a mellé épített félnyeregtetős toldalék épületekből szükséglakás lett.
A vár helyreállítása 1964-ben megkezdődött és 1975-ben fejeződött be, azóta látogatható.
(Forrás: Tolna Megyei Múzeumok Igazgatósága, wmmm.hu)
