Először találtak tavakat a jégdzsungel alatt

800 méterrel a jégtakaró alatt fedezték fel a két szokatlan módon keletkezett állóvizet.

A Cambridge-i Egyetem kutatói repülőről végzett radarmérésekkel fedezték fel a tavakat. Elmondták, hogy a déli-sarki jégtakaró alatt ez idáig mintegy 400 állóvizet találtak, Grönlandon azonban most először bukkantak szubglaciális víztömegekre. A Geophysical Research Letters című amerikai folyóiratban közölt eredmények szerint a tavak egyenként nagyjából 8-10 négyzetkilométeresek és egykor akár háromszor is nagyobbak lehettek jelenlegi méretüknél.

A grönlandi szubglaciális tavak hiányát korábban azzal magyarázták, hogy a lejtősebb jégtakaróból adódóan a jég alatt lévő víz „kiszorul” a peremre. „Az eredményeink azt mutatják, hogy léteznek szubglaciális tavak Grönlandon, de fontos részét képezik a jégtakaró vízhálózatának” – húzta alá közleményében a tanulmány vezető szerzője, Steven Palmer, a Cambridge-i Egyetem egykori, az Exeteri Egyetem jelenlegi munkatársa.

„Az, ahogy a víz mozog a jégtakarók alatt, erősen befolyásolja a jég áramlásának sebességét, így ezeknek a tavaknak a jobb megismerése lehetőséget ad számunkra annak pontosabb előrejelzésére, hogy miként fog reagálni a jégtakaró a várható jövőbeli melegedésre” – tette hozzá a szakember.

A Grönlandon felfedezett tavak szokatlanok azokhoz képest, amelyeket az antarktiszi jégdzsungel alatt találtak, ami azt sugallja, hogy más módon képződtek. A kutatók felvetése szerint – ellentétben a Déli-sarkkal, ahol a felszíni hőmérséklet fagypont alatt marad egész évben – az újonnan felfedezett tavakat a legnagyobb valószínűség szerint a jéghasadékokon keresztül beszivárgó olvadékvíz táplálja.

A szakemberek szerint a meleg nyári hónapok alatt talán a közelben lévő felszíni tó is utántölti jég alatti társait. Ez azt jelenti, hogy a tavak egy nyitott rendszer részét képezik, és összeköttetésben vannak a felszínnel, ami eltérést jelent a leggyakrabban izolált ökoszisztémákat alkotó antarktiszi szubglaciális tavakhoz képest.

A grönlandi jég továbbá vékonyabb, mint a déli-sarkvidéki, ami alacsonyabb hőmérsékletet eredményez a jégtakaró alján. Ez azt jelenti, hogy az összes tó, amely korábban itt létezhetett, viszonylag gyorsan befagyhatott, míg a vastagabb antarktiszi jég egyfajta szigetelő pokrócként működik, megakadályozva a felszín alatt csapdába esett víz megfagyását.

A szakemberek szerint mivel a nyár folyamán számos olvadékvíztó formálódik a grönlandi jégtakaró felszínén, fennáll a lehetősége, hogy hasonló jég alatti tavakat találnak a sziget több más pontján is.