Az Urál-hegység lábánál élő és dolgozó kutató szerényen úgy fogalmazott: szerencséjük volt, mert rögtön olyan cseljabinszki meteoritdarab került a kezükbe, amelyről a vizsgálatkor kiderült, hogy rezet és nagyon sok vasat tartalmaz. Azzal büszkélkedett, hogy ilyen darabot azóta sem sikerült senkinek találnia a cseljabinszki meteoritból. Azt is elmondta, hogy az orosz tudományos akadémia geokémiai és elemző kémiai intézete rövid időn belül megerősítette megállapításaikat, majd az illetékes bizottság, amelynek tagjai az akadémiai intézetben is megtalálhatók, két hét alatt nyilvántartásba vette a meteoritot, igaz, azon vitatkoztak egy ideig, hogyan nevezzék azt el. A regisztráció először történt meg ilyen gyorsan – Grohovszkijnak és munkatársainak köszönhetően –, és ilyen típusú, általános kondritból álló kőmeteorit először zuhant le Oroszország területén.
Az orosz tudós sajnálattal jegyezte meg, hogy mivel lakott terület felett történt a becsapódás, az égitest szétrobbanásából maradt darabok 90 százaléka nem jutott el a szakemberekhez, hanem a Cseljabinszki területen élők „zsebében kötött ki”, vagyis az amatőr meteoritvadászok gyűjtötték össze azokat.
