A Természetvédelmi Világalap (WWF), a mexikói környezetvédelmi minisztérium és a helyi Természetvédelmi Területek Tanácsa közös jelentése a lepkék elsődleges táplálékául szolgáló selyemkóró mezőgazdasági területekről való kiszorítását, az észak-amerikai városok terjeszkedését, a szélsőséges időjárási feltételeket és a pillangók mexikói élőhelyeinek az illegális fakitermelés miatti drasztikus zsugorodását nevezte meg a populációcsökkenés legfőbb okaiként.
Az elmúlt három évben tapasztalt meredek és egyenletes csökkenés eredményeként a fekete és narancssárga színekben pompázó lepkék ma már mindössze 0,67 hektárnyi területen vészelik át a téli hónapokat a Mexikóvárostól nyugatra elterülő fenyőerdőkben, míg tavaly még 1,19 hektáron teleltek. A Danaida-lepkének is nevezett pillangók száma 1996-ban érte el eddigi csúcsát, a rovarok akkor több mint 18 hektárnyi területet foglaltak el Mexikóban.
A szakértők szerint a pompás királylepkéket nem fenyegeti a kihalás veszélye, ám a populációjukban tapasztalt csökkenés most már statisztikailag hosszú távú jelenségnek számít, és nem tekinthető többé éves, vagy szezonális események összejátszása eredményeként. A lepkék ősszel, illetve tavasszal vágnak neki az Észak-Amerika és Mexikó közötti 3500-5000 kilométeres távnak. A pompás királylepke vándorlásának különlegessége, hogy életciklusa mindössze néhány hónap, ezért másik generáció tér vissza ugyanazon az útvonalon, mint amelyiken a korábbi elindult.
Néhány szakember úgy véli, hogy a tömegekben repülő lepkék vegyi anyagokat bocsáthatnak ki, hogy megjelöljék az útvonalukat, így, ha a számuk nagyon megcsappan, akkor nem marad elegendő nyom a visszafele érkezőknek és a vándorlás megszűnhet. A szakemberek ugyanakkor egyelőre nem tudják, hogy mi fog történni a pillangókkal, ha többé nem kelnek útra Mexikó felé.
