A kutatás eredményeit az Angewandte Chemie és a Nature Chemistry tudományos magazinok jelentetté meg a 2014-es első lapszámaikban, valamint az egyetem honlapján is beszámoltak róluk.
A tudósok számára nagyon nehéz laboratóriumi körülmények között megfigyelni az élő sejtekben lezajló vegyi folyamatokat. A sejtek összetett kémiai reakciói ugyanis egymással párhuzamosan mennek végbe, ráadásul egy igen kicsiny „edény” különböző rekeszeiben és elképesztő hatékonysággal. A vegyészek ezért szeretnék több módon is szimulálni a sejt működését, remélvén, hogy közben többet megtudhatnak az élet eredetéről, illetve a vegyi folyamatok biológiai folyamatokká való átalakulásáról.
Jan van Hest és Ruud Peters vegyületekkel töltött apró gömböket hoztak létre, amelyeket egy vízcseppecskében helyeztek el. Ezután a vízcseppet ügyesen egy polimerréteggel vonták be – ez lett a sejtfal. A fluoreszcencia segítségével lehetségessé vált, hogy a vegyi reakciók tervezett hulláma létre is jött a „sejtben”. Ez azt jelenti, hogy a két holland kutató lett az első a világon, akik egy működő testecskéket tartalmazó polimer sejtet hoztak létre. Amint a testünket építő sejtekben is, testecskékben lezajló reakciók után a vegyületek képesek behatolni a sejtplazmába, így eljuthatnak a sejt más részeibe.
Az élő sejtekre hasonlító mechanizmusok létrehozása napjainkban nagyon népszerű a kémia területén. Az egymással versengő csoportok többsége inkább biológiai jellegű megoldáson dolgozik, például zsírsavakból próbál sejtet építeni.
„Mi is szeretnénk hasonló kísérletekkel foglalkozni a jövőben” – mondta Jan van Hest. „A következő lépésben azonban olyan sejtet próbálunk meg építeni, amely képes ellátni magát energiával. Dolgozunk azon is, hogy ellenőrizni tudjuk a vegyületek áramlását a sejten belül. Mindez sokat segít majd abban, hogy minél jobban megértsük az élő sejt működését, és egyszer, egy napon majd képesek leszünk arra, hogy az igazihoz nagyon hasonlót hozzunk létre.”
