Jóval tovább élnek a fehér cápák, mint gondolnánk

Megszámolták a „növekedési gyűrűket”, a tudósok maguk is meglepődtek.

kn
2014. 01. 09. 14:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Li Ling Hamady, az amerikai Massachusetts államban lévő Woods Hole Oceanográfiai Intézet kutatója és munkatársai egy új eljárással vizsgálták meg nyolc, már elpusztult állat korát. A vizsgált egyedek közül a legidősebb hím 73, a legidősebb nőstény 40 éves volt a mérés alapján. A tudósok eredményeiket a Plos One című szaklapban mutatták be.

A fehér cápák várható élettartamáról és fejlődéséről szóló minél pontosabb információk szükségesek a veszélyeztetett faj védelme érdekében – vélik a szakértők.

A kutatók a halak korának meghatározásához általában a „növekedési gyűrűket” számolják meg: ezek az elcsontosodott szövetekben láthatóak – ilyen például az úgynevezett otolit (hallókő), a csigolya és az úszók csontos nyelei (csontsugarak). Hasonlatosak a fák évgyűrűihez.

Ez a módszer a fehér cápák (Carcharodon carcharias) esetében nehézkes. Bár a kutatócsoport szerint a csigolyacsontok is az évek során lerakódó rétegekből épülnek fel, a sötét-világos szalagos mintázat csíkjai gyakran nehezen elkülöníthetők. Ráadásul az is vitatott kérdés, vajon minden egyes évben képződik-e új gyűrű. Az ezzel a módszerrel vizsgált legidősebb fehér cápák 22, illetve 23 évesek voltak.

Hamady és kollégái új módszert alkalmaztak: a radiokarbon mennyiségét mérték az állatok szöveteiben, pontosabban a cápák csigolyáinak egyes rétegeiben.

Az 1950-es és 1960-as években a légkörben, így a tengerekben is magas volt a radiokarbon mennyisége a hidrogénbombákkal végzett kísérletek hatására. Ezáltal több radioaktív szénizotóp (14C) került a cápák szöveteibe, ami a mai napig kimutatható. Emellett a kutatók mikroszkóp alatt megvizsgálták a növekedési gyűrűket is. Az egyes gyűrűkben lévő radiokarbon mennyisége szilárd támaszul szolgált a kormeghatározásban. A kutatók 1967 és 2010 között az Atlanti-óceán északnyugati részén kifogott cápákat vizsgáltak.

Az akár több mint hetven évet is megélő fehér cápák a leghosszabb életű porcos halak a világon – írják a kutatók. Ezek az állatok többnyire a mérsékelt és szubtrópusi vizekben élnek, de a világ minden óceánjában előfordulhatnak. Mivel lassan növekednek és viszonylag késő érik el nemi érettségüket, különösen veszélyeztettek. A legnagyobb kockázatot a halászat jelenti számukra.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.