Az európai ember ősének sokkal hosszabb ideig volt sötét a bőre, mint korábban vélték. A barcelonai Evolúciós Biológiai Intézet kutatói mintegy hétezer évvel ezelőtt a mai Spanyolország területén élt vadászok és gyűjtögetők egyikének DNS-ét elemezték. Azt az eredményt kapták, hogy az illetőnek ugyan kék volt a szeme, ám bőre még sötét – idézi a BBC hírportálja a Nature tudományos szaklapban közzétett tanulmányt. Az intézet honlapján az elemzést bemutató videót is megtekinthetik.
A kutatást végző tudósokat meglepte az eredmény, mert úgy vélték, Európa átmeneti kőkori népei világos bőrűek voltak. Carles Lalueza-Fox, a kutatás vezetője szerint az egyik magyarázat az lehet, hogy a világosabb bőrszín sokkal később fejlődött ki, mint eddig feltételezték.
Két vadászó-gyűjtögető ősember maradványait fedezték fel egy hegyi barlangban Spanyolország északnyugati részén 2006-ban. A barlang kedvező viszonyai, az állandó hűvös és sötét miatt a két egyed (La Brana 1 és 2) meglepően jó állapotban maradt fenn, ezért egyikük fogából a tudósoknak sikerült DNS-t kivonni. Ennek elemzésével feltérképezték a hajdani vadász teljes örökítő információját. Az elemzésből arra a következtetésre jutottak, hogy Európa korai lakóinak genetikai szempontból legközelebbi rokonai a mai Észak-Európa népei.
Lalueza-Fox elmondta: korábban azt feltételezték, hogy a bőr kivilágosodása viszonylag gyorsan megtörtént, miután Afrikából Európába vándorolt az ember, mivel északon lényegesen kevesebb UV-sugárzás érte a bőrét. A sötét bőrszínűek esetében ötször-tízszer hosszabb ideig kell érnie a napnak a bőrt, hogy a D-vitamint elő tudják állítani, ez indokolta volna a szín gyors változását.
Egyértelmű, hogy nem zajlott le ilyen gyorsan a bőrszín változása, hiszen a vizsgált vadász felmenői már 40 ezer éve Európában élhettek, mégis sötét maradt a bőre – tette hozzá.
A vadászó-gyűjtögető ember genomja azt is elárulta, hogyan alakult át a szervezet a zsákmányszerző életmódról az élelemtermelésre való áttéréssel. Európa korai népei nagyrészt fehérjén éltek, és DNS-ükből kiderült, hogy sem a tejcukrot, sem a keményítőt nem tudták megemészteni. Ez a képesség csak a földművelésre és az állattenyésztésre való áttérés, a táplálék összetételének megváltozása után fejlődött ki – írták a kutatók.
