A szakértők speciális elektronmikroszkóppal három különböző pigmentsejttípust azonosítottak a szivárványos guppiknál (Poecilia reticulata). Ezek közül mindig legalább kettő szükséges egy színfolt kialakulásához.
A kutatásban a tübingeni Max Planck Fejlődésbiológiai Intézet és a Nagojai Egyetem biotechnológiai központjának tudósai vettek részt, akik eredményeiket a Plos One című szaklapban mutatták be. A dél-amerikai halak színmintájának titkát eddig nem sikerült kideríteni.
Míg a nőstény guppikra egyszerű, általában jellegtelen rejtőszín jellemző, addig a hímek ragyogó és feltűnő színpompával hívják fel magukra a figyelmet. Jó okuk van erre: korábbi tanulmányokból ugyanis kiderült, hogy a nőstény guppik leginkább a színes hímekkel párosodnak, amelyeknek nagy, narancsos színfolt díszíti a testét és az úszóit.
Amikor azonban ragadozóhal úszik a vízben, a hímek színei „megfakulnak”, hogy nehezebben vegye őket észre az ellenség.
A guppik eredetig Dél-Amerika, pontosabban Venezuela, Trinidad és Tobago, Guyana, Barbados környékéről származnak, de számos helyre betelepítették őket. Magyarországon több meleg vizű forrásban élnek elvadult, önfenntartó populációi.
