A barátságosabb nevükön fehérarcú sakinak is hívott dél-amerikai főemlősöket nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja a vadaspark. Az apró termetű majmok már régóta jól szaporodnak az állatkertben. A legújabb, 2011 óta Szegeden nevelt pár már második utódjával örvendeztette meg a gondozókat az elmúlt év végén. A Franciaországból származó anya és az Írországból érkezett apa olyan vérvonalat képvisel, amelyet most mindenképpen erősíteni kívánnak a tenyészprogramban.
A kis saki ideje nagy részét anyjával tölti, más majomfajoktól eltérően azonban nem a nőstény hátán, hanem inkább a hasán vagy combjának belső oldalán kapaszkodik. A dél-amerikai esőerdők alsóbb lombkoronaszintjein lakó, főleg gyümölcsökkel, diókkal és magokkal, kisebb részben rovarokkal táplálkozó sátánmajom elnevezést nem rossz természetéről, hanem majomként szokatlan külső megjelenése után kapta. A hímek és nőstények annyira különböznek, mintha más fajba tartoznának: a kifejlett hímek alapszíne fekete, arcszőrzete viszont fehér, a nőstények pedig barnásszürke színűek. A párok hosszú távú monogám kapcsolatban élnek. Tömegük 1,5-2 kilogramm, dús szőr borította farkuk hosszabb mint 30-40 centiméteres testük.
Elsősorban gyümölcsevők, fogazatukkal a keményebb magokat is képesek feltörni. A dél-amerikai trópusi esőerdők lombkoronájának lakói, elsősorban az alsó és középső szinteken mozognak. Repülő majomnak is nevezik, mert akár 10 méteres ugrásokra is képes két ág között. Hangjuk madárcsicsergésre emlékeztet. A hím és a nőstény „duettet énekel”, ami a közöttük lévő kapcsolat és a területhatárok fenntartására szolgál.
