Ahogy a veseelégtelenség egyre súlyosabb lesz, úgy szaporodik fel a mérgező anyag a vérben. Ez kimerültséget, fáradékonyságot, gondolkodási nehézséget okoz. Az idő előrehaladtával idegrendszeri tünetek jelentkeznek, izomrángások, izomgyengeség és görcsök, majd végtagzsibbadás, egyes területeken érzéskiesés, esetleg mozgásképtelenség. Agyi működészavar, agykárosodás, görcsroham alakulhat ki. Ezek a tünetek emésztési zavarokat, rossz szájízt okoznak és súlyvesztéshez vezethetnek.
Az előrehaladott veseelégtelenség gyakran bélfekélyekkel és bélvérzéssel társul. A vér fokozatosan, enyhén savassá válik (acidózis alakul ki). A bőr színe sárgásbarnába fordulhat, egyes esetekben a karbamid töménysége olyan magas fokot érhet el, hogy fehér por formájában kikristályosodik a bőr felszínén a verejtékből (urémiás zúzmara). Nem ritka a rendkívül kellemetlen általános viszketés sem.
A krónikus veseelégtelenségnek a vesekapacitás értékei alapján öt fázisa van, a legfontosabbak:
A vesefunkciók csökkenése több mint tízszeresére növeli a szív- és érrendszeri eredetű halálozás kockázatát. A veseelégtelenségben szenvedő betegeknek gyakran magas a vérnyomásuk, mivel a vese nem képes eltávolítani a feleslegben lévő sót és vizet. A magas vérnyomás agyvérzéshez, a nátrium- és vízvisszatartás szívelégtelenséghez vezethet. Szintén az agyvérzés és infarktus kockázatát növeli, hogy megnő a vérben a trigliceridszint.
A veseelégtelenségben szenvedőknél kezelés hiányában gyakrabban alakulhat ki szívmegállás, kardiomiopátia, súlyos érelmeszesedés, érszűkület, szívelégtelenség, szívburok-gyulladás. Hiperkalémia is kialakulhat, ilyenkor a vér káliumszintje emelkedik, ez pedig szívritmuszavarhoz vezet. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek kardiovaszkuláris halálozása elérheti a 20 százalékot is.
A vese a vérképzésben is részt vesz, ám veseelégtelenség esetén a vese képtelen elegendő mennyiségű eritropoetint (vörösvértestképzést ösztönző hormon) termelni, ezért a hemoglobinszint csökkenése miatt nem jut elegendő oxigénhez a szervezet. Más vérképzőszervi elváltozások is kialakulhatnak: például vérzési, alvadási zavarok. Előfordulhat központi idegrendszeri károsodás. A kisebb foszfátürítés miatt a csontok törékenyebbé válnak.