A ritka betegségek előfordulási gyakorisága 1/2000, többségük együtt jár valamilyen fogyatékossággal is. Dr. Molnár Mária Juditot, a Semmelweis Egyetem Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete igazgatóját arról kérdeztük, hogy Magyarországon milyen szerezhető – nem veleszületett – ritka betegségek fordulnak elő, hogyan lehet megfertőződni és miképpen védekezzünk a betegségek ellen.
– Pontosan milyen betegségeket és hogyan kutatnak a Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézetében?
– Elsősorban a ritka, központi idegrendszeri betegségek, a perifériás ideg- és izombetegségek diagnosztikájára, kezelésére és kutatására fókuszálunk, ezek körülbelül 70 százaléka genetikai betegség. Idetartoznak azonban a ritka neurológiai tüneteket okozó immunológiai betegségek, daganatok, allergiák és fertőző betegségek is. A Semmelweis Egyetemen a ritka betegségeket ellátó klinikák, intézetek egy hálózatot alkotnak, a Semmelweis Egyetem Ritka Betegségek Hálózatát. A hálózatot a Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete koordinálja. Így például ha a mi intézetünkben jelentkezik egy ritka beteg, a hálózaton belül megkeressük számára a legkompetensebb szakembert. Ezzel le tudjuk rövidíteni azt az időt, amit a beteg a megfelelő szakember keresésével tölt el, és hatékonyabbá tudjuk tenni a gyógyító tevékenységet.
– Körülbelül mennyi ritka betegséget ismerünk jelenleg?
– A ritka betegségek száma fokozatosan nő a technológiai fejlődésnek köszönhetően. A betegségek sejtbiológiai, molekuláris hátterének megértése, a diagnosztikák javulása új betegségek azonosítását teszi lehetővé. Így például a gyakori betegségek, mint például a Parkinson-kór alcsoportokra oszlik, és ezen a betegségcsoporton belül lesznek ritka genetikai rendellenességek következtében kialakuló formák, és lesznek úgynevezett több gén által meghatározott formák, ahol a környezet is nagymértékben felelős a tünetek kialakulásáért. Jelenleg több mint 7000 ritka betegséget ismerünk. Ezek felismeréséhez folyamatosan fejlesztenünk kell azokat a diagnosztikákat, melyek kulcsfontosságúak az adott kórkép azonosításában.