Az Alaszka sarkvidéki parti síkságát borító sekély tavak jelentős változásokon estek át az elmúlt évtizedekben. A többségében alig három méter mély tavak jege korábban kezd olvadni és sokkal hosszabb ideig marad folyékony a vizük – tudósított a BBC hírportálja a The Cryosphere tudományos lapban ismertetett kutatásról.
Két évtized űrből készült radarfelvételei azt is megmutatták, hogy télen a tavak sokkal kisebb része fagy be egészen fenékig. A kutatók szerint ez a változás jó példa arra, hogyan halad együtt a térség szárazföldi jegének csökkenése a tengeri jég olvadásával. A jég fogyása 2006 után kifejezetten éles fordulatot vett – magyarázta Cristina Surdu, a Waterlooi Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője. A tudós a tavi jég olvadását a régióbeli klímaváltozás egyik jelenségének tekinti.
A melegebb levegő, a tengeri jégtakaró csökkenése, az Északi-sarkvidék kizöldülése, a fás övezet északabbra húzódása mind ugyanannak a történetnek a része – állapította meg Surdu. A kutatók Alaszka északi részének egy olyan térségét vizsgálták meg, ahol több mint 400 tó található, átlagos mélységük csak másfél méter, az egyes tavak felülete azonban a 60 négyzetkilométert is eléri. A nyár nyolc-tíz hetében jegük tökéletesen felolvad, majd az őszi hideg érkezésével vizük újra befagy.
Cristina Surdu és kollégái az Európai Űrügynökség ERS-műholdjának az 1990-es és a 2000-es években készült felvételei alapján elemezték a jégolvadás alakulását. A vizsgált két évtizedes időszakban a kutatók azt látták, hogy telente a tavak vizének kisebb része fagy vissza egészen a medencefenékig. Az áprilisig tartó hideg évszak végéig megmaradó jég mennyisége 22 százalékkal csökkent 1991 és 2011 között. Számításaik szerint ez a mennyiség a tavakat borító jég 18-22 centiméteres vékonyodásával egyenlő.
A tavak jegének változása szinte bizonyosan a térség levegőjének melegedését tükrözi, a régió legnagyobb településének, Barrownak 1,7 Celsius-fokot emelkedett az átlagos hőmérséklete az 21. század első évtizedében.
