Az úgynevezett piroklasztikus ár dinoszauruszokat, emlősöket és növényeket temethetett maga alá – állapították meg kínai és amerikai kutatók a Nature Communications című tudományos lapban megjelent tanulmányukban. A piroklasztikus ár vagy folyam akkor keletkezik, amikor a tűzhányó kitörésekor gigászi erővel magasra lövellt hamut, követ és parazsat a légoszlop már nem képes fenntartani, ezért az sok kilométer magasból, akár több száz kilométeres óránkénti sebességgel alázúdul.
Az izzó ár valószínűleg a közeli vizekbe sodorta magával az elpusztított élőlényeket, ezért maradtak fenn olyan jó állapotban, mint az ókori Pompeii városának épületei és lakóinak kövületei a Vezúv Kr. u. 79-ben történt hatalmas kitörése után. Észak-Kína 130-120 millió évvel ezelőtti, kora krétakori élővilágának emlékeit Liaoning tartományban tárták fel néhány évvel ezelőtt. A Jehol-biótának nevezett gazdag szárazföldi ökorendszer fosszíliái a Jihszien- és a Csiufotang-kőzetformációban maradtak fenn. Növények, rovarok, halak, békák, emlősállatok és dinoszauruszok számtalan, gyakran szövetstruktúrákat is tartalmazó maradványait fedezték fel itt.
A földtörténet középkorából származó élőlények tömeges pusztulását régóta a vulkánkitörések számlájára írják a kutatók, ám eddig nem tudták, mi történt pontosan, és miért maradtak fenn a fosszíliák ennyire kitűnő állapotban. A Nancsingi Egyetem kutatói Csiang Pao-jü vezetésével 14 madár és dinoszaurusz maradványait és az őket körülvevő kőzeteket vizsgálták meg a térség különböző, nagy jelentőségű lelőhelyeiről. Mindegyik leletet vulkanikus hamu finom rétege vette körül – írták a kutatók.
Szenesedés nyomait is felfedezték rajtuk, ez pedig arra utal, hogy a piroklasztikus folyam hatalmas erővel lezúduló, izzó árja oltotta ki az életüket. Ezt támasztja alá sok állat testtartása is. Egyenes gerinccel, ám behajlított végtagokkal őrizték meg őket a kőzetek: a rendkívüli forróság hatására valószínűleg összerándultak az inaik és az izmaik.
A tudósok úgy vélik, vulkánkitörések egész sora játszódhatott le, ami a környéken minden életet elpusztított. Az égbolton újra és újra parázsfelhők gyűltek össze, amelyek némelyike végül a környező vizekbe sodorta az élőlények maradványait, így évmilliókon át érintetlenül megmaradtak – olvasható a tanulmányban.
