Noha a rózsaszínű leguánokat már 1986-ban megfigyelték a Csendes-óceánon fekvő szigetcsoporton, csak 2006-ban, vérminták elemzéséből derült ki, hogy a szigeteken széles körben elterjedt varacskosfejű leguántól és a kizárólag csak a Santa Fe-szigeten előforduló Santa Fe-szigeti varacskosfejű leguántól eltérő harmadik fajról van szó.
A Conolophus martahe, vagyis a rózsaszín földi leguán a másik két fajnál mintegy 70 centivel rövidebb, 110 centis fejétől a farkáig. A hüllő aprólékosabb megfigyelése 2009-ben vette kezdetét, miután hivatalosan is önálló fajként ismerték el. A katalogizálás során az is kiderült, hogy a rózsaszín – oldalán fekete csíkokkal rendelkező – leguánból mindössze 450-500 példány él.
A faj megóvásához határozott intézkedésekre van szükség – hangsúlyozta Washington Tapia, a Galápagosi Nemzeti Park kutatási részlegének szakembere. A rózsaszín földi leguánokat alaposan tanulmányozták a római Tor Vergata Egyetem szakemberei, akik megfigyelték, hol élnek, mikor és hogyan szaporodnak, mivel táplálkoznak az állatok. Az így nyert információk alapján Santa Cruz-szigeten elindulhat egy fogságban zajló tenyésztési program.
A leguán kizárólag az Isabela-szigeten, az 1700 méter magas Wolf-vulkán északkeleti oldalán, 1300 méteres magasságban fordul elő, sehol máshol a szigeteken és a világon. A tudósok nem értik ennek okát, azt viszont megállapították, hogy a rózsaszín földi leguán sokkal öregebb a többi fajnál. A szakemberek úgy vélik, a ritka állat a szigetcsoport egy másik, az idők folyamán – sok-sok ezer éve – eltűnt tagján fejlődhetett ki, ugyanis a bizonyítékok alapján 5,7 millió éves, vagyis sokkal régebbi, mint maga az Isabela-sziget.
Washington Tapia érdekességként említette, hogy a tudósok 2013-ig csak felnőtt példányokkal találkoztak. A Santa Cruz-szigeten az év végén vagy jövő év elején kezdődhet meg a fogságba ejtett példányok szaporítása, amely még a teknősprogramnál is jóval bonyolultabbnak ígérkezik. Míg ugyanis a teknősök jól tűrik az emberek közelségét, jobban viselik a fogságot, csoportokban is könnyedén boldogulnak, addig a leguánok sokkal „harapósabbak” és sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani például arra, hogy ne szökjenek meg. Nehéz őket hozzászoktatni ahhoz, hogy elfogadják az eledelt. A rózsaszín leguánok fő táplálékaként a Lippia rosmarinifolia nevű növényt azonosították a szakemberek. A leguán nélkül eltűnne a növény, ugyanis a hüllő szórja szét a magvait. A Galápagos-szigeteken a földi fajok mellett egyébiránt egy tengeri is él.