Amerikai, dán és brit kutatók tanulmánya azonosította azokat a helyeket, ahol a halászat okozta károk különösen nagy gondot okoznak – olvasható az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS). Igen sok teknős akad horogra a Földközi-tengeren és Észak-Amerika atlanti-óceáni partjainál. Tengeri madarak keverednek rendszeresen a halászhálókba a Bering-tengeren és az Indiai-óceánon.
A delfinek és a bálnák Dél-Amerika atlanti partjainál és a Csendes-óceán keleti vidékén vannak nagy veszélyben - állapította meg a San Diegó-i Egyetem Rebecca Lewison vezette kutatócsoportja. Különösen az eresztőhálós halászat fenyegeti az állatokat. Az Európában és az Egyesült Államokban betiltott módszer azt jelenti, hogy a halászok több kilométeres hálókat eresztenek a vízbe.
A tanulmány szerint a horogsorral végzett halfogásnak ennél kevesebb a járulékos áldozata. Ez a módszer azt takarja, hogy egyetlen fő zsinóron csalétkes horgok hosszú sorát eresztik zsinóron a tengerbe. Legkevesebb kárt a vontatóhálós halászat okozza, ekkor a hajókkal a tenger mélyén húzzák át a hálót.
A járulékos károkat könnyen lehetne csökkenteni – vélik a kutatók. Az ausztrál eresztőhálósok 90 százalékkal kevesebb teknőst fognak, amióta menekülőnyílásokat építettek be hálóikba. Az albatroszokat a halászhajók madárriasztókkal tartják vissza attól, hogy a horogsorba csapódjanak. Mégis csak nagyon kevés országban hoznak előírásokat ezeknek a módszereknek az alkalmazására. „A halászat járulékos áldozatainak védelmére nem a megoldások hiányoznak, hanem a hatékony megvalósítás” – írták a kutatók.
A szerzők több mint 250 – 1990 és 2008 között megjelent – tanulmány adatait elemezték, ezek alapján azonosították a veszélyzónákat. Lehetnek még ilyen helyek, ám valószínűleg nincs róluk információ – hangsúlyozták a tudósok. Ilyen területek – többek között – Délkelet-Ázsia, a Csendes-óceán Japántól nyugatra eső területe, Kína és a Fülöp-szigetek térsége.
