A Columbia Egyetem Neil Pederson vezette kutatócsoportja a szibériai cirbolyafenyő (Pinus sibirica) mongóliai egyedeinek évgyűrűit vizsgálta meg. Ebből arra következtettek, hogy Dzsingisz kán (1162–1227) uralkodása idején a nedves, enyhe időjárásnak köszönhetően dús vegetáció borította a mongol legelőket. A lovak és a marhák számára ez igen kedvező volt – írták a kutatók az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) frissen megjelent tanulmányukban. Korábbi kutatások abból indultak ki, hogy a Mongóliában uralkodó szárazság ösztönözte hódításra a lovassereget.
Az évgyűrűk vizsgálatából Mongólia 900 és 2011 közötti éghajlatára következtettek. A meleg, esős időszak 1211 és 1225 között jellemezte az országot, Dzsingisz kán uralkodása 1206-tól 1227-ig tartott. A nagy kán lovasai Kelet-Ázsiától Európa közepéig igázták le a népeket.
Ahol általában inkább hideg és száraz volt a klíma, ott az enyhe, nedves idő szokatlanul bőséges növényzetet eredményezhetett. A 13. századi klímaváltozás hozzájárulhatott, hogy a mongol birodalom egyre hatalmasabbá vált – magyarázta Pederson.
Ezenkívül a kutatás azt is igazolta, hogy a 20. század közepétől Mongólia éghajlata erősen felmelegedett. 2000 és 2009 között az elmúlt több mint ezer év egyik legszárazabb időszakát szenvedte el az ország. Állatok milliói pusztultak el Közép-Ázsiában ebben az időszakban. Számtalan pásztor veszítette el megélhetését, sokan költöztek be közülük a fővárosba, Ulánbátorba – írták a tudósok.
