Gero Kurat (1938–2009) éveken át vezette a bécsi Természettudományi Múzeum kőzet- és ásványtani részlegét – közölte az intézmény.
Az új ásványt Kurat 2004-ben először a D’Orbigny meteorit alkotórészeként írta le. 1979-ben, az argentínai Buenos Aires tartomány egyik mezejének felszántásakor került elő a 17 kilogramm tömegű kő, ekkor azonban még nem kapott különösebb figyelmet.
Kurat és csapata addig ismeretlen ásványfázisként írt le egy vas-alumínium-titán-szilikátot. De mivel csak kevés anyag állt rendelkezésükre, nem tudták minden fontos kémiai és fizikai tulajdonságát megállapítani, amely szükséges lett volna az új ásványként való elismeréshez.
Csak húsz évvel később került egy minta a bécsi Természettudományi Múzeumba, ahol Kurat felismerte, hogy angrit típusú meteoritról van szó, és a továbbiakban ásványtani és kémiai vizsgálatoknak vetette alá. Az angritok a kőmeteoritok egyik ritka csoportja, a földi vulkáni kőzetekhez hasonlóan viszonylag gyorsan lehűlt kőzetolvadékból alakulnak ki.
María Eugenia Varela argentin kutatónak és tajvani szakértők egy csoportjának sikerült bebizonyítaniuk, hogy az ásvány új fajtát képvisel. Eredményeiket a 45. Hold- és Bolygótudományi Konferencián mutatják be a texasi Houstonban.
