Torokszorító érzés, folyamatos ásítozás

Átlagos jelenségek, ártalmatlannak tűnő tünetek, mégis jobb, ha felkeressük az orvost.

UDM
2014. 03. 16. 9:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Valójában legtöbbször teljesen természetes okok rejlenek a háttérben, ám megvizsgáltuk azt is, mikor kellene mégis orvoshoz fordulnunk. A következőkben három, gyakran előforduló, ám mégsem teljesen szokványos tünetet veszünk górcső alá. Forduljunk orvoshoz, vagy elég egy kiadós pihenés?

Aki folyamatosan ásítozik, kialvatlannak, dekoncentráltnak tűnhet. És valóban, elsősorban az alváshiányra vezethetőek vissza az „ásítási rohamok”.

Még ha az érintettek meg is vannak arról győződve, hogy ők aztán jól kialudták magukat, ennek ellenére előfordulhat, hogy nem volt elég pihentető az alvásuk. Az egyik oka lehet ennek például az alvási apnoé, amikor alvás közben kimarad a légzés egy-egy üteme. Napközben pedig az érintettek úgy érzik magunkat, mint akin átment az úthenger.

Kevesen tudják, hogy a stressz is kiválthatja és hogy az ásítás ragadós (tényleg az, a tudósok ezzel tesztelik az egyes fajok empátiás készségét). Az egyik elmélet szerint az ősemberek között – akik még nem beszéd segítségével értették meg magukat egymással – az ásítás reggel azt jelentette, hogy ideje felébredni és tenni-venni, míg esténként az aktív periódus befejezésére és pihenőre térésre figyelmeztetett.

Ismerős az érzés, amikor összeszorult a torka, de még annyira nem, hogy ne kapjon levegőt? Az érintettek úgy írják le ezt az állapotot, mintha gombóc lenne a torkukban, és könnyeikkel küszködnének. Hivatalosan funkcionális diszfágiának hívják a jelenséget. Jól teszi, ha ilyen esetben orvoshoz fordul.

Gyakran pszichikai okok állnak az állapot jelentkezése mögött: az erős stressz éppúgy kiválthatja, mint a munkahely vagy akár egy közeli rokon vagy barát elvesztése miatti félelem. Ha elmúlik az idegi terhelés, eltűnik a gombóc is.

Néhány, ritkán előforduló esetben szervi problémákra is visszavezethető a kellemetlen érzés: megnagyobbodott pajzsmirigy, ami a nyelőcsövet összenyomja, a nyelőcső vagy a toroktájékon levő kis hegek gyulladása.

A helyes szájápolás (fogmosás és szájvizes öblögetés) ellenére is maradhat rossz szájszag, ilyen esetben feltétlenül keressünk fel a fogorvosi szakrendelést. A doktor vizsgálata gyorsan kideríti, hogy a fogunk sérült-e, vagy ínybetegség okozza a kellemetlen leheletet.

Szájszag oka lehetnek a mandulák forradásai, egész pontosan a vissza-visszatérő mandulagyulladások után maradt mélyebb hegek és lyukak, amelyek akkor sem tűnnek el, amikor már a fertőzésből kigyógyultunk. Nemcsak picike ételmaradványok ülhetnek a hegekbe, hanem baktériumok is, amelyek anyagcseréjének bomlástermékei bizony durva szájszagot okozhatnak.

A nyelőcső kiboltosulásának következményeként is megjelenhet ez a tünet, az így keletkezett úgynevezett divertikulumokban is az előzőhöz hasonlóan összegyűlhetnek ételmaradványok. Gyomor-, máj-, és vesebetegség is eredményezhet rossz leheletet.

A szag jellemző a kiváltójára, így segíti a gyógyítást. Például ha a vizeletéhez hasonló, akkor valószínűleg veseproblémákra kell gyanakodnia az orvosnak, ha olyan a szaga, mint a májnak, akkor ennek a szervnek a betegsége lehet a háttérben, az acetonos lehelet pedig a cukorbetegség egyik tünete. Mindezen esetekben a páciens igen súlyos, előrehaladott állapotú betegséggel küzd, s ha még nem történt meg, azonnal orvoshoz kell fordulnia.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.