Csou Hszing-hua arról számolt be, hogy a Nancsangtan faluhoz tartozó völgyben azonosított építmény minden valószínűség szerint a Csin-dinasztia (Kr. e. 221–206) idejében épült fal maradványa. Egykori építtetőinek célja az volt, hogy távol tartsák a befagyott Sárga-folyón közeledő ellenséget. A Csin-korszakban több ilyen falat is emeltek a folyó mentén.
A szóban forgó fal három fennmaradt, kőből épült szakaszából az egyik öt méter hosszú, négy-öt méter széles és hat méter magas. A két másik szelet körülbelül tíz, illetve öt méter hosszú. Korukat 2470 évesre teszik.
A leletek azt bizonyítják, hogy a völgyben épített falat a hegyekből származó kövekből alkották – állapította meg Csou, s egyben arra hívta fel a figyelmet, hogy történelmi értéküknél fogva megkülönböztetett védelemben kell őket részesíteni.
A kínai nagy falat eredetileg az Kr. e. 475–206 közötti időszakban építették az északi nomád törzsek megállítására. Az évszázadok során megközelítően 9000 kilométer hosszúságúra nyúlt kanyargó, bástyákkal tűzdelt építmény lényegében a későbbi dinasztiák folytatódó hozzájárulásának az eredménye.
A ma viszonylag épségben látható és turisták által látogatott nagy fal a Ming-dinasztia idején épült. Liaoning tartományból indul és a Góbi sivatag homokjában vész el. Hossza 7300 kilométer.
Néhány évvel ezelőtt fából készült, düledező, romos falszakaszt azonosítottak a régészek az északkeleti Liaoningban. Az akkori felfedezéssel azt a tévhitet oszlatták el a szakemberek, hogy a nagy fal építéséhez alapvetően követ vagy téglát használtak.
A kínai nagy fal 1987 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, s a központi kormány az előző, 2006 és 2010 közötti ötéves tervben 500 millió jüant (17,8 milliárd forint) különített el a megóvására.
