Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) gleccserkutatójaként dolgozó Kelly Brunt szerint a jéghegy nagyjából 660 négyzetkilométer kiterjedésű, vastagsága az 500 métert is eléri. A B31 jelzésű jégóriás tavaly novemberben vált le az Antarktisz nyugati térségének gigantikus gleccseréről, a Pine-sziget jégfolyamról, és jelenleg a nyílt óceán felé tart.
Nem ez az első hatalmas
jéghegy az óceánban
„A méretéből adódóan abszolút indokolt, hogy nyomon kövessük” – mondta Brunt egy telefonos interjúban, hozzátéve, hogy az amerikai kormány felügyelete alatt működő szervezetek, köztük a Nemzeti Jégközpont, bármikor ellenőrizni tudnak több tucatnyi jéghegyet. Mint megjegyezte, a jégóriás jelenlegi tartózkodási helyén nincs nagy hajóforgalom. „Nem különösképpen aggódunk a hajózási útvonalak miatt. Tudjuk, hogy hol vannak a legnagyobb jéghegyek” – húzta alá a szakember.
A kutatókat nem csupán a mérete, hanem különös származási helye miatt érdekli ennyire a fiatal képződmény. A jéghegy leválását eredményező gleccserrepedést 2011-ben észlelték először a szakemberek – mondta Brunt, a NASA Maryland állambeli Goddard Űrrepülési Központjának és a Morgan Állami Egyetemnek a munkatársa.
A Pine-szigeti-gleccser már két évtizede a kutatók kiemelt figyelmét élvezi, mert a jégrengeteg gyorsan vékonyodik és olvad, így jelentős szerepe lehet az óceáni vízszint emelkedésében. A szakemberek szerint a jéghegy keresztülúszott a Pine-sziget-öblön, és valószínűleg hamarosan magukkal ragadják a Déli-óceán sebes áramlatai.
„Megvizsgáljuk a helyi óceáni áramlatokat, hogy megpróbáljunk pontos magyarázatot találni a jéghegy mozgására – húzta alá egy közleményben Grant Bigg jéghegykutató, az angliai Sheffieldi Egyetem munkatársa. – Voltak ugyanis olyan periódusok, amikor a jéghegy szinte teljesen mozdulatlan volt, miközben időről időre gyorsan mozgott. Korábban néhány alkalommal előfordulhatott, hogy részben megfeneklett, beleütközve a tengerfenékbe, miközben »visszapattant« az öböl egyik oldaláról a másikra.”
