Életet menthet a kutya engedetlensége

Magyarországon a látássérült emberek alig 1 százalékát segíti vakvezető kutya, pedig óriási segítséget jelent a mindennapokban.

Vakvezetésre leggyakrabban labradort vagy golden retrievert alkalmaznak, de nem ritka, hogy német juhászkutyát, bernáthegyit, újfundlandit, dogot, vagy esetleg airedale terriert képeznek ki erre a feladatra. Egy ilyen kutya hihetetlenül okos, betanítása sok időt és komoly tudást igényel. Ennek megfelelően az eszmei értéke 1,5-2 millió forintra tehető, azonban számokkal nem lehet kifejezni azt, hogy valójában mennyit ér és mennyit jelent egy ilyen négylábú a gazdájának.

A kutyákról köztudomású, hogy hűségesek és ragaszkodók. Azonban egy vakvezető ebnek intelligensnek, türelmesnek, gyerekszeretőnek, más állatok iránt közömbösnek, kitartónak és jó fizikai felépítésűnek kell lennie. Utóbbi két feltétel azért fontos, mert sokat kell sétálnia, emellett fontos, hogy elérje az 50-70 centiméteres marmagasságot, hiszen a speciális, merev szerkezetű póráz meglehetősen rövid, annak érdekében, hogy minél precízebb jelzéssel szolgáljon a látássérült gazdának. Nem véletlen, hogy nem látunk vakvezető tacskókat vagy spánieleket, bár ezen fajták amúgy sem felelnének meg a feladatra.

Április 27. a vakvezető kutyák világnapja

Magyarországon 1976-ban indult el a vakvezetőkutya- kiképzés, köszönhetően vitéz lovag Rithnovszky Jánosnak. Sajnos manapság is csak néhány alapítvány foglalkozik kiképzéssel, és évente nagyjából 40-60 eb kerül gazdához. Az átlagos várakozási idő 3-4 év, ami nem is rossz, ahhoz képest, hogy hazánkban a látássérült emberek alig 1 százalékát segíti vakvezető kutya. Rengetegen vannak ugyanis, akik nem tudják vagy nem akarják vállalni a kutyatartással járó extra pénzkiadást és felelősséget.

A labradorokat különösen kedvelik a kiképzők, hiszen híresek arról, hogy okosak és türelmesek, emellett nagyon korán érnek, már 6-8 hónaposan el lehet kezdeni a felkészítésüket, egyéves korukban pedig már teljesen kiforrott, felnőtt kutyának számítanak. Létezik egy ún. kölyöknevelési program is, melynek keretében már a néhány hónapos kiskutyákat ingergazdag környezetbe helyezik, folyamatosan járják velük a várost különböző tömegközlekedési eszközökön, de ebben a korban még inkább a játékosságon van a hangsúly.

A kiképzés és vizsgák után a fiatal ebnek gazdit keresnek, akinek előbb össze kell szoknia új társával, meg kell tanulnia a különböző jelzéseket, valamint azt, hogyan tud megfelelően gondoskodni a négylábúról. A közös tanulási folyamat végén a párosnak közlekedésbiztonsági vizsgát kell tennie. A vakvezető kutyák egész életük során a kiképző alapítvány tulajdonában állnak, így mikor „nyugdíjba” vonulnak, az iskola gondoskodik az ellátásukról és az esetleges gyógykezelésekről.

Egy jól képzett négylábú nemcsak a saját testével számol, hanem érzékeli a gazdája által elfoglalt területet, és azt is beleszámítja, mikor különböző akadályokat (parkoló kocsik, létrák, emberek, biciklik, útépítések stb.) kerülget. A gazdájának gyakran fogalma sincs róla, hogy kedvence milyen bonyolult helyzeteket oldott meg. A tapasztalt állat tudja, mikor kell leszállni a buszról, metróról, megáll a járda szélén, és csak akkor indul el, ha zöld a lámpa. Közlekedés közben gyakorlatilag 100 százalékon működik az agya, minden érzékszervét felhasználja annak érdekében, hogy megoldja a feladatát.

Most jön a slusszpoén, ami egyértelmű bizonyítéka a magas szintű intelligenciának, mégpedig az értelmes engedetlenség. Ezt is kiképzés közben sajátítja el a kutya, és azt jelenti, hogy adott esetben felülbírálja látássérült gazdája parancsát, amennyiben az veszélyezteti kettejük testi épségét. Például úttesten való átkelés előtt, ha jön egy autó, akkor az okos eb akkor sem indul el a szemközti járda felé, ha erre parancsot kapott.