Az Amazonas-medencét tanulmányozó kutatók eddig példa nélkülinek számító részleteket közöltek a régió fáinak méretéről, koráról és típusáról, több száz terület műholdas térképének összevetésével.
Műholddal mérik a légkör szén-dioxid-szintjét
Eredményeik révén a kutatók jóval pontosabban tudják felmérni, hogy az egyes fák mennyi szén-dioxidot képesek megkötni. Ez az adat kulcsfontosságú a szén-dioxid-kibocsátást ellentételező rendszerek esetében, mivel ezeknél a szénelnyelési kapacitás határozza meg a fák pénzbeli értékét és karbonkreditek termelhetők a fák megőrzésével.
A szakemberek eddig nagy részt a fák magassága alapján becsülték meg a bennük elraktározott szén-dioxid mennyiségét, és nem vették figyelembe az erdőségek alakjában és sűrűségében megfigyelhető regionális eltéréseket.
Az Edinburghi Egyetem és a Leedsi Egyetem kutatói szerint az eredmények segíthetnek a szén-dioxid-kibocsátás hatékonyabb ellensúlyozásában és a világ erdői által megkötött szén-dioxid mennyiség pontosabb meghatározása révén javíthatják a klímaváltozásra vonatkozó előrejelzéseket.
A szakemberek az Amazonas-medence több mint 400 hektárnyi területén – köztük Brazíliában, Bolíviában, Kolumbiában, Ecuadorban és Venezuelában – előforduló fafajok adatbázisát vették górcső alá. Az eredmények szerint a medence északkeleti részén lévő erdők átlagosan kétszer annyi szén-dioxidot raktároznak, mint a délnyugati területen lévők és mindez az eltérő talaj, a klíma és a különböző fafajok számlájára írható.
A kutatók szerint a medence északkeleti részét lassan növő, sűrű rengetegek borítják, míg délnyugaton a gyorsabban fejlődő, kevésbé sűrű erdők dominálnak, ami azt jelenti, hogy a szén-dioxid nem egységesen oszlik el a régió erdőiben.
A tanulmányt a Global Ecology and Biogeography című folyóiratban közölték.
