Az étel nemcsak az energiát és testünk építőköveit szolgáltatja számunkra, hanem sokrétű, hormonszerű hatásainál fogva szervezetünk működésének számos aspektusát módosítja, például ki- vagy bekapcsolja anyagcserénket. Így lehetséges, hogy bizonyos fehérjegazdag diéták fogyasztanak, vagy speciális zsírsavakban gazdag táplálékok csökkentik a gyulladást. A táplálkozástudomány új korszak küszöbén áll.
Itt az ideje, hogy leegyszerűsítő elképzeléseinket, miszerint a táplálékban lévő összetevők pusztán alapanyagok szervezetünk felépítéséhez, lecseréljük, és belássuk: élelmiszereink komplex hormonális koktélok, írja Az élelmiszer kontra ember – a vacsorád ellenőrzést gyakorol feletted című cikkében, a New Scientist című lapban Mark Peplow. Az összefoglaló magyar nyelven a Medical Online orvosi szakportálon jelent meg.
Mint Peplow megjegyzi, az elmúlt években egyre világosabb, hogy a kalóriaszámolgatás mechanisztikus módja tévútra vezet, hiszen a táplálék energiatartalmán kívül is sok egyéb tényező befolyásolja azt, hogy hízunk vagy fogyunk, így bélbaktériumaink összetétele vagy az élelmiszer textúrája. Újabban a táplálék mint hormonkoktél elmélet képviselői hallatják egyre hangosabban a szavukat.
Karen Ryan és Randy Seeley a Science-ben jelentették meg cikküket (Food as a Hormone), amelyben leírják, hogy minden bizonnyal hibás a makrotápanyagokra (zsírok, proteinek, cukrok) fókuszáló szemlélet. A Cincinatti Egyetem obezitológusai szerint a táplálék mint hormonkoktél szemlélet a rossz táplálkozási szokások következtében kialakuló betegségek (diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek, a tumorok jelentős része) kezelésében is új utat fog nyitni.
A hormonokra sokáig úgy tekintettünk – fejtegeti tovább cikkében Mark Peplow –, hogy azokat specializált belső elválasztású mirigyek termelik, azonban a velük kapcsolatos elképzeléseket igencsak ki kellett bővíteni, amikor jeladó molekulák és receptorok komplex hálózatát fedeztük fel. Ezek közül jó néhány az energia-háztartás és a metabolizmus szabályozásában vesz részt, így például az 1995-ben felfedezett leptin, amely zsírsejtekben termelődik és bizonyos agysejtek receptoraira hatva csökkenti az étvágyat. Ez idő tájt fedezték fel azt is, hogy a táplálék maga direkt hatást gyakorol a szervezet energia-háztartására: a zsírsavak például bekapcsolják a peroxiszóma-proliferátor-aktivált sejtmagi receptorokat (peroxisome proliferator-activated receptor, PPAR), ami serkenti a zsírok raktározását, illetve csökkentik az uncoupling protein-1 elnevezésű, zsírégetésre ösztönző hírvivő termelődését. A PPAR-receptorok, nyilatkozta Seeley a New Scientistnek, arra szolgálnak, hogy a táplálék jelzéseire reagáljanak. A magas zsírtartalmú étkezés ezek szerint nemcsak rengeteg kalóriával látja el a szervezetet, de magát a metabolizmust is megváltoztatva segíti az elhízást. Jó hír viszont, hogy egérkísérletek tanúsága szerint a PPAR receptorok aktivitásának csökkentése zsírban gazdag táplálkozás mellett is fogyást idéz elő. A ’90-es évek végén bevezetett antidiabetikum-csoport, a glitazonok a PPAR receptorokon hatnak.