Íme két tanulmány, ami nagyon is azt bizonyítja, mégis fontos arról írni, hogyan is mossunk jól kezet. Az alapos kézmosás szappannal történik 20, de inkább 30 másodpercig tart. A Regensburgi Egyetem kutatóinak kísérlete szerint a 30 másodperces szappanos, alapos kézmosás a baktériumok 99,9 százalékát elpusztítja – számolt be a Focus.de. A kísérlet szerint a szappan nélküli kézmosás gyakorlatilag nem használ semmit, illetve a víz hőmérséklete sem befolyásolja az eredményt. Először is nedvesítsük be a kezünket, majd szappanozzuk 30 másodpercig, azt követően öblítsük le, majd töröljük szárazra. Minden étkezés előtt, vécéhasználat után, a baba pelenkájának cseréje előtt és után, orrfújás után, köhögés, tüsszentés után, állatsimogatás után, szemét, illetve szeméttároló érintése után kezet kell mosni.
Azt gondolnánk, talán az is fontos lehet, hogy milyen szappannal mosunk kezet. A csapból is „a moss kezet antibakteriális szappannal, akkor nem leszel beteg” folyik. Úgy tűnik azonban, ez még sincs teljesen így: az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerhatóság (FDA) több mint negyven év kutatásai után ugyanis nem talált bizonyítékot arra, hogy a tisztálkodószerek antibakteriális vegyszerei megelőznék a baktériumok szaporodását, az antibakteriális szappanok talán nem is tartják távol a kórokozókat. Erről bővebben itt olvashat.
E cikkben mindenképpen szót kell ejtenünk a fertőtlenítő kézmosás „feltalálójáról”, Semmelweis Ignácról. Az „anyák megmentője” lényegében az aszepszist (olyan módszerek, amelyekkel a kórokozók a betegtől távol tarthatóak) vezette be a szülészetbe, ezzel jelentősen csökkentette a gyermekágyi láz halálozását. Megfigyelte, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a boncolás utáni hullaszagot, de elméleti megalapozottság nélkül javasolta, hiszen a kórokozó baktériumokat még nem ismerte. Szerencsére a klóros víz a kézre tapadt baktériumokat is elölte. Módszerének elterjesztése érdekében szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez, napoztatásához és a gyakori ágyhuzatcseréhez. A takarékosságból szennyes ágynemű felhúzását elbocsátással büntette. Felismerésének köszönhetően az osztályán a következő hónapokban a gyermekágyi lázban elhalálozott anyák számaránya 1 százalékra csökkent, amely korábban a 18 százalékot is elérte.
Forrás: Wikipédia
