A 21. században még inkább meghatározó, hogy kinek milyen értékes adat, információ van a birtokában.
A technológia folyamatos fejlődésének egyik hozadékaként mára kialakult az ipari társadalom örököse, az információs társadalom. Ennek sajátossága abban áll, hogy kiemelten épít az információtechnológiára, aminek központi szerepe van a termelésben, a gazdaságban, az oktatásban és általánosságban a társadalom egészének működésében.
A központban az információfeldolgozó technológia áll, és jellemzője az élethosszig tartó tanulás is. Vagyis a legtöbb munkáltatónak már nem elég, ha a felvételt nyert alkalmazott jól ért a szakmájához; a világ felgyorsulása és a folyamatos fejlődés iránti igény megköveteli, hogy az alkalmazottak képezzék magukat, hiszen a jelenlegi tudásuk akár 5-10 év múlva elavulttá válhat. Ez leginkább az informatikusokra és a mérnökökre igaz, de az orvosoknak, tanároknak és az irodistáknak is szükséges képességeik fejlesztése.
Az információs társadalom kapcsán nem szabad figyelmen kívül hagyni a tudásgazdaság fogalmát sem, aminek lényege az információ értékteremtő szerepe. De mit is jelent mindez? Azt, hogy ha Pista bácsi a szomszéd faluból tudja, hogyan kell beázásmentes tetőt építeni, más pedig nem, akkor az az információ, aminek ő a birtokában van, fontossá válik, gazdaságilag felértékelődik és keresett lesz.
Május 17-e az ENSZ döntése értelmében 2006 óta az információs társadalom világnapja, korábban kizárólag a távközlésről emlékeztek meg ezen a napon, mivel 1865-ben, Párizsban ekkor jött létre a Nemzetközi Távíró Egyesület (ITU). A szervezet legfontosabb célkitűzése a távközlés fejlődésének elősegítése.
Az információs társadalomban az információ előállítása, elosztása, terjesztése, használata és kezelése jelentős gazdasági, politikai és kulturális tevékenység.
Ugyanez a példa természetesen bármilyen más szakmára is érvényesíthető. Minden attól függ, hogy mennyire egyedi, illetve hasznos a tudásunk. A legjelentéktelenebbnek tűnő információ is lehet pótolhatatlan, ha olyan környezetbe kerül.
Mára ugyanis tényként kell kezelni, hogy az emberiség fejlődésének szempontjából az egyre gyorsuló adatáramlás, az internet mindennapos használata és a technológiák véget nem érő átalakulása, modernizálása óriási hatást gyakorol a világra. Adatainkat már nem nyomtatott papírokon tároljuk, hanem winchestereken, pendrive-on, felhőkben vagy más internetalapú, zárt rendszerekben. Sajnos azonban a felhasználókban nem mindig tudatosulnak ezeknek a veszélyei vagy korlátai, így ha ellopják, feltörik vagy letörlik, pótolhatatlan információkat veszíthetnek.
A legtöbb esetben pozitív hozadéka van a technika és az informatika fejlődésének, az internet elterjedése óta nincsenek tér- és időbeli korlátok, bárhol, bármikor elérhetőek vagyunk. Akár a világ másik végén élő családtagokkal is napi szinten társaloghatunk, a tanulás és a munkavégzés is egyszerűbbé vált az információáramlásnak köszönhetően. A mai gyerekek már szinte beleszületnek ebbe az internet uralta világba, sokan még beszélni sem tudnak, de a tableten már megtalálják a játékot, és pár év múlva karácsonyra is okosszemüveget kérnek.
Más nézőpontból viszont felmerülhet a „technológia túlnő az emberen” problematika, mely szerint az intelligens számítógépeknek, a nanotechnológiának és más újításoknak azért lehet negatív, vagy a várttal ellentétes hatásuk, mert az őket használó ember nincs felkészülve erre a digitális adatdömpingre. Erre számos könyv- és filmbéli fiktív példát láthattunk már. A való életből ezt a legegyszerűbben az okostelefonok megjelenésével lehet bemutatni. A fiatalok már játszi könnyedséggel kezelik az összes hipermodern alkalmazást, az érintőképernyőt, és maximum akkor esnek kétségbe, ha nincs wifi és elmegy a 3G is. Ezzel szemben hiába adjuk a nagymamánk kezébe ugyanezt a technológiát és várjuk el tőle, hogy e-maileket írjon vagy webtelefonáljon, mert a telefon olyan háttértudást vár el a felhasználótól, ami ebben az esetben csak frusztrációt szül (ellenben a nagymama wifi és 3G nélkül is meg tudja oldani az életét). Sokan még nincsenek hozzászokva ehhez a száguldó technológiafüggő világhoz, és köszönik szépen, jól vannak a Nokia 3310-esükkel, nem igénylik, hogy a kenyérpirítót is okostelefon-applikációval irányítsák. Az információs társadalom egyik legnagyobb kihívása, hogy megtanuljunk helyesen élni a technológia nyújtotta lehetőségekkel.
