„Eddig úgy féltem, a szójától, mint a pestistől. Ahogy tudtam, elkerültem egy mellrákról szóló családi történet miatt. Most viszont felteszem a kérdést: Mi az igazság a szójával és a mellrákkal kapcsolatban?” – tette fel a kérdést a Huffington Post olvasója, Adrienne.
A melldaganatok körülbelül 75 százaléka rendelkezik bizonyos „ösztrogénreceptorokkal”, ami azt jelenti, hogy az ösztrogénre, vagyis a legfontosabb női hormonra reagálva nőnek. Ezért ha a családja, felmenői több tagjánál mellrákot diagnosztizáltak, akkor jobban ki van téve a veszélynek, ön is nagyobb eséllyel rendelkezhet olyan hormonnal, amely elősegítheti a tumor növekedését. Ezért sokan igyekeznek előrelátóak lenni – beleértve azt is, hogy elkerülik a szóját. Bár a szójának van ösztrogénszerű hatása, és ez a hormon kapcsolatban van néhány daganatos megbetegedéssel, de ez még nem jelenti azt, hogy a szója is összefüggésben lenne a rákkal.
„A szójafogyasztásra és a mellrák előrehaladására és kialakulására vonatkozó aggodalom alapját a szója izoflavonjai képezik, és az, hogy a benne található vegyület kémiai felépítése hasonló az ösztrogénéhoz.” – árulta el dr. Erica Mayer a Susan F. Smith Center daganat- és rákspecialistája a Huffington Postnak. „Az elgondolás az, hogy mindez potenciálisan növelheti a rákos daganatot az emlőkben, ez viszont nem igazolódik az adatokban.”
A mellrákról és a szójáról szóló tanulmányok tipikusan két kategóriába sorolhatók – az első a rágcsálókon végzett laboratóriumi kutatások, a második pedig az emberi viselkedést vizsgáló, megfigyelésen alapuló tanulmányok.
Az elhízás növelheti a mellrák okozta halálozás kockázatát
Mellrák: kinek kell kemoterápia és kinek nem?
Ha ezeket betartanák a nők, elkerülhetnék a mellrákot
Életeket ment az ingyenes rákgyilkos módszer
Egyes rágcsálókon végzett kísérletek kimutatták, hogy ha patkányok vagy egerek nagyon nagy dózist kapnak vegyítetlen izoflavonból, az serkentheti a tumor növekedését. De, ahogy dr. Mayer is rámutatott, ez az eredmény nem vetíthető ki egyértelműen arra, hogy az emberek miként dolgozzák fel a szóját. Egyrészt az emberi szervezet és a rágcsálók élettani különbségei miatt, másrészt az izoflavon-pótlékok és a diétás szója közötti eltérések miatt.
A kutatási spektrum másik oldala pedig a megfigyelő, népességszintű tanulmányok. Ezek a vizsgálatok általában a nagy, ázsiai populációkat vették górcső alá, ugyanis ott a legelterjedtebb a szójafogyasztás. Ezeken a helyeken a szója nemhogy nem járult hozzá nagyobb mértékben a rák kialakulásához, sok esetben még alacsonyabb is volt az arány.
„Ugyan az állatoknál végzett kísérletek vegyes eredményeket hoztak az emlőrákkal és a szója-kiegészítőkkel kapcsolatban, az embereket vizsgáló tanulmányok nem észleltek negatív hatást a szójaételek fogyasztása miatt.” – hangoztatta Marji McCullough, az American Cancer Society táplálkozási járványtan osztályának stratégiai igazgatója, a szervezet egyik blogposztjában. Azonban hozzátette: „A szója ételek mérsékelt fogyasztása biztonságosnak tűnik a mellrákot túlélők és az általános lakosság számára egyaránt, és talán még az említett rák kialakulásának kockázatát is csökkenti. ”Miközben nincs döntő bizonyítékunk arra, hogy miért képes a szója csökkenteni a mellrák kockázatát, van néhány faktor, melyek szintén ehhez a problémakörhöz tartoznak.”
Mikro-szinten, bár az izoflavonok utánozzák az ösztrogént, ugyanúgy vannak „anti-ösztrogén” tulajdonságaik is, beleértve, hogy megakadályozzák a hormont, hogy kötést létesítsen a receptorokhoz (helyette segítik a vérbe való kötést), és gátolják az ösztrogénképződést a zsírszövetekben.
Globálisabb szinten, a túlsúlyos, elhízott nőknek növényalapú diéta segíthet leadni a kilókat, a súlycsökkenés pedig szoros kapcsolatban áll azzal, hogy a mellrák kisebb kockázattal alakuljon ki.
„Az üzenet összegzésképpen az, hogy a rákkutatással foglalkozók megpróbálják megfejteni a pontos jelenséget. A nők pedig ahelyett, hogy beállnának az aggódók sorába – azért, mert a szója szerepel a diétában –, inkább a testmozgásra és a kilók leadására fókuszáljanak, a mellrák megelőzése érdekében – magyarázza Mayer – Egyre több bizonyítékunk van az elhízás és a mellrák kialakulásának kockázata közötti szoros kapcsolatra, nem beszélve a testgyakorlás hasznos következményeiről. Ez pedig már nem fogható a szójára.”
