Milyen világ az, ahol már spamellenes világnapot is tartunk?! A spamelés, azaz a kéretlen levélszemetelés az utóbbi évtizedekben elképesztő méreteket öltött, most ott tartunk, hogy az elküldött e-mailek 57 százaléka szemét. Ráadásul ez a tevékenység világszerte évi több száz milliárd eurós kárt okoz a gazdaságnak, a kiesett munka, a szűrőprogramokra költött pénz és a véletlenül spamfiókokba kerülő fontos üzleti e-mailek miatt.
Aki rutinos internetezőnek számít, az már tudja, mit kezdjen az „Ön nyert egymillió dollárt”, a „Szia, barátom, rég beszéltünk”, vagy az „Ezt minden férfinak tudnia kell” típusú, ismeretlen címről érkező e-mailekkel. Semmit! Rá sem szabad klikkelni, nemhogy elhinni a tartalmát, vagy válaszolni rá. Sajnos azonban azok a fiatalok vagy idősek, akik mostanában ismerkedek a számítástechnika rejtelmeivel, az internetezéssel, még nincsenek tisztában a világháló árnyoldalaival. Ráadásul a spamek egyre kifinomultabbak, a közösségi oldalak elterjedésével már-már személyre szabott ajánlatokat kapunk a különböző cégektől, hiszen szinte minden fontos és kevésbé fontos információ megtalálható rólunk az interneten, amiket ráadásul önként és dalolva osztunk meg a világmindenséggel.
Mark Risher, az antispam szolgáltatásokkal foglalkozó Impermium cég vezérigazgatója szerint a közösségi oldalakon a regisztrációk közel 40 százalékát spammerek hozzák létre, és ez az arány egyre rosszabb lesz. Az még a jobbik eset, mikor egy spam csak egy célzott hirdetést takar, azonban káros spamek is vannak, melyeknek az a célja, hogy valamilyen trükk révén pénzt csaljanak ki tőlünk (lásd keretes írásunkat), vagy megszerezzék bankszámlaszámunkat, hozzáférési adatainkat.
A DEC spam feltételezhetően az első kéretlen levél, amelyet még 1978. május 3-án küldött szét Gary Thuerk, a Digital Equipment Corporation (DEC) egyik alkalmazottja 320, Amerika nyugati partján élő embernek. Ez egy meghívó volt a DEC–20 (Decssystem–20) nevű új számítógép és a TOPS–20 operációs rendszer bemutatására. A levél óriási botrányt keltett, ugyanis a címlistát az ARPANET rendszeréből (az internet zárt körűen működő elődje, melyet katonai célokra fejlesztettek) szerezték, ez pedig a szabályzat súlyos megsértése volt.