450 éve hunyt el I. Ferdinánd

Négyszázötven éve, 1564. július 25-én halt meg I. Ferdinánd német-római császár, az ő trónra lépésétől számítjuk a Habsburgok 1918-ig tartó folytonos magyarországi uralkodását.

Az idős János a következő évben elvette Izabellát, a lengyel király lányát és 1540-ben, halála előtt három héttel fia született. A csecsemő János Zsigmondot Szapolyai tanácsadója, Fráter György nyomására 1540-ben a váradi békét megszegve királlyá választották, ezzel tartóssá vált a megosztottság. Ferdinánd 1541-ben sikertelenül ostromolta meg Budát, amely az év augusztusában török kézre került, ezzel az ország immár három részre szakadt: a Magyar Királyság (Nyugat- és Észak-Magyarország) Ferdinánd, a középső országrész az egyre nagyobb területet meghódító törökök uralma alá került, Erdélyt I. Szulejmán szultán „nagylelkűen” átengedte János Zsigmondnak.

Ferdinánd az 1547-es drinápolyi békében elismerte Szulejmán hódításait, sőt saját területei után is évi adót fizetett a Portának. Ferdinánd ezután nekilátott az új védelmi vonal, a végvárrendszer kiépítésének, miközben 1551-ben tárgyalásokat kezdett Fráter Györggyel Erdély és a Magyar Királyság egyesítéséről. Ferdinánd félreismerte a cél érdekében a török felé is gesztusokat tevő barát „hintapolitikáját”, 1551 decemberében meggyilkoltatta Fráter Györgyöt és elfoglalta Erdélyt. A következő évben a török megtorló hadjárata során bevette Veszprémet, Temesvárt, Szolnokot, az ostromot csak Eger vára állta ki, Ferdinándnak 1556-ban Erdélyt is vissza kellett adnia János Zsigmondnak. Az ország életét hosszú évszázadokra meghatározták Ferdinánd döntései: Pozsonyban nem szüntette meg a magyar nádor vezette királyi tanácsot, ugyanakkor a hadi és a külpolitikai kérdésekben csak Bécs határozhatott.

Ferdinándnak a német területeken is súlyos nehézségekkel kellett szembenéznie. A német-római császári címet is viselő V. Károly 1546-ban támadást indított a protestáns német fejedelmek ellen és 1547-ben vereséget mért rájuk. Öt évvel később fordult a kocka, a franciák támogatását is élvező protestánsok látszottak felülkerekedni, és Károlynak fegyverszünetet kellett kötnie. A csalódott császár testvérét, Ferdinándot bízta meg a tárgyalásokkal, így jött létre az 1555-ös augsburgi vallásbéke, amely az „akié a föld, azé a vallás” elv alapján rendezte a tartományok vallási helyzetét, teremtett viszonylagos nyugalmat.

V. Károly a követező évben lemondott és egy spanyolországi kolostorba vonult vissza. A német-római császári trónon öccse, Ferdinánd követte, Spanyolországot, a Nápolyi Királyságot, Németalföldet és az amerikai gyarmatokat Fülöp fiára hagyta, ezzel véglegesült a Habsburg-ház spanyol és osztrák ágra szakadása.
Ferdinánd mélyen vallásos, tiszta életű ember volt, példás házasságban élt Jagelló Annával, aki 15 gyereket szült neki. Anyanyelve a spanyol volt, de jól beszélt latinul, olaszul, franciául és megtanult németül is. Vallásos nevelést kapott, de vérbeli humanista is volt, aki kedvelte és támogatta a tudósokat. Lovagolni, vadászni szeretett, de – jóllehet a vallásháborúk és a török elleni harc idején számos alkalma lett volna rá – soha nem járt csatatéren.
I. Ferdinánd 1564. július 25-én halt meg Bécsben, 61 éves korában. Uralkodói nagyságát még ellenfele, Szulejmán szultán is elismerte. „Benne valóban igazságos, becsületes fejedelmet vesztettek népei” – mondta az általa csak „bécsi királynak” elismert Ferdinánd halálakor.