A NEDC teszt mindössze 1180 másodpercig tart, ami idő alatt összesen 11 023 métert, tehát alig 11 kilométert futtatják a mérőpadon az aktuális járművet, aztán a mért adatokat felszorozzák a 100 kilométeres távnak megfelelően. Már ez is komoly pontatlanságokat eredményez, azonban nem árt tudni, hogy a mérés során a sebességváltások a következőképpen alakulnak: a rendszer kettesbe 15, hármasba 35, négyesbe 50, ötösbe 70, hatosba pedig 100 km/h-nál teszi a váltót, ami kétségkívül takarékos megoldás, de a mindennapi élethez és a forgalmi körülményekhez nem sok köze van.
Nem azt mondom, hogy nem lehet ilyen kapcsolási pontokkal vezetni, de ebben az esetben a dinamikának még az árnyéka sem vetül a sofőrre, aki ha városban hajtja végre ezt a manővert, akkor sok dudálásra, valamint az öklüket rázó, balról beelőző autósokra számíthat.
Ha szeretnénk megtudni, hogy a kiszemelt vadonatúj autó mennyit fogyaszthat a valóságban, akkor érdemes olyan fórumokat nézegetni az interneten, ahol a tulajdonosok megosztják tapasztalataikat egymással, feltüntetve többek között a fogyasztást is.
Mivel szinte biztos, hogy több autós újság is tesztelte már az adott gépjárművet, azt is tehetjük, hogy a világhálón keresünk róla szóló írást, amelyben a gyári adatok mellett láthatjuk a tesztelő által mért fogyasztást is.
Az Európai Parlament szabványos mérési eljárást vezetett be annak érdekében, hogy a gyártók teljesen azonos körülmények között bizonyíthassák termékük képességeit. Ez volna a 2001-ben lepecsételt NEDC (New European Driving Cycle – új európai menetciklus) mérés, amelyet a külvilágtól elzárva, egy fékpadon teljesít minden egyes modell. A mérés során rögzítik az összes mérhető paramétert, így a fogyasztást és a kipufogón távozó káros anyagok mennyiségét is. Ez idő alatt természetesen a menetszelet helyettesítő ventilátor biztosítja a szükséges légmennyiséget.
