Miért bonyolultabbak, és miért annyira bizonytalanok az étrenddel kapcsolatos ajánlások? Az a baj, hogy a táplálkozási ajánlások gyakran csak laboratóriumi kísérleteken alapulnak. Az élelmiszereket Petri-csészében vizsgálják, kísérleti állatokkal etetik meg, majd abból vonnak le következtetéseket. A táplálkozás és az anyagcsere ennél azonban jóval komplexebb, ezért vallanak időről időre kudarcot a táplálkozásra vonatkozó ajánlások.
A másik probléma, hogy az élelmiszer-tanulmányok eredményeinek nagy részét előre elkészítik. A rezveratrollal, a vörösbor összetevőjével kapcsolatos tanulmányokat például feltűnően gyakran készítik bortermelő országok.
A laboratóriumon kívüli táplálkozási tanulmányokkal sajnos nem mennek sokra a szakértők – véli Andreas Pfeiffer. Az ilyen vizsgálatok résztvevőinek nagy része pontosan nem is tudja, hogy mit evett a múlt héten. Nem beszélve arról, hogy a valamire való vizsgálatokat rengeteg tesztszemélyen kellene elvégezni, ez azonban igen költséges. Még annak a vizsgálatnak az eredményeiben sem bízhatunk teljesen, amelyet félmillió ember részvételével készítettek és amelynek az volt a célja, hogy az étrend és a rák lehetséges kapcsolatáról információkat szerezzen.
Az „ezt egye és amazt ne” ajánlásokkal szemben Uwe Knop táplálkozási szakértő „kulináris testintelligenciáról” beszél. Ez elmélet szerint a test pontosan tudja, hogy mire van szüksége, vagyis pontosan akkor kell ennünk, amikor éhesek vagyunk – és csak akkor –, és azt, amit megkívánunk.
