Veszélyesek a táplálkozási ajánlások?

Amit éveken keresztül egészségesnek hittünk, az egy csapásra testünk ellenségévé válhat a tanulmányok szerint. Akkor mit együnk?

Éve óta lemondott a cukorról, a kávéról, a vajról, és rengeteg zöldséget eszik? Nem kellett volna, ugyanis a legfrissebb vizsgálatok szerint ez a kőkemény önmegtartóztatás csak minimális eredményt szül. Itt az ideje, hogy a saját gyomrára hallgasson, és azt egye, amit tényleg szívesen eszik.

A vaj, a tejszínes joghurt és a hús szerelmesei még korábban örülhettek annak a tudományos hírnek, amely 18 ország 600 ezer résztvevőjén végzett vizsgálatról számolt be. A kutatás ugyanis megcáfolta azt az elméletet, amely szerint az állati eredetű zsír jobban károsítaná a szív- és keringési rendszert, mint a növényi eredetű. Ezzel a tanulmánnyal meginogott az a hetvenes évek óta kőbe vésett szabály, miszerint az olaj jobb, mint a vaj, kevesebb zsíros húst, helyette inkább mogyoróféléket és sajtot kell ennünk, mivel a növényi eredetű olaj véd a szívinfarktustól és az agyvérzéstől, az állati eredetű zsír viszont növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

Nem ez az első alkalom, hogy a táplálkozástudomány eredményeit és ajánlásait más vizsgálatok megcáfolják. Egészen addig gondoltuk a háztartási cukrot az anyagcsere és a testtömeg legnagyobb ellenségének, amíg ki nem derült, hogy a korábban ártalmatlannak és egészségesnek gondolt gyümölcscukor ugyanúgy megemeli a vércukorszintet. Vannak vizsgálatok, amelyek szerint az egyszerű háztartási cukor egyáltalán nem rosszabb, mint a fruktóz.

A másik ilyen, táplálkozási szempontból vitatott termék a vörösbor, amely egyes vizsgálatok szerint véd a szívrohamtól, a stroke-tól és a cukorbetegségtől, viszont mivel alkohol, hizlal. Hatása több tényezőtől is függ, például a fogyasztó nemétől. A napi egy pohár vörösbort pusztán a rezveratrol nevű összetevője miatt vélik a nyolcvanas évek óta a szív remek védőjének. Egyes vizsgálatok szerint a sör, a fehérbor vagy a rövidital is jót tesz a szívnek, az ereknek és az anyagcserének, másrészről viszont az alkohol igen káros, mivel nagymértékben növeli a rák kockázatát, és függőséget okozhat.

Amint ebből is látszik, a táplálkozástudomány tele van ellentmondásokkal. De mégis melyik tanulmánynak kell hinnünk? Andreas Pfeiffer, a Potsdami Egyetemen működő táplálkozástudományi intézet szakértője az állati zsírral kapcsolatos, korábban ismertetett tanulmány ellenére is a mediterrán konyhát tartja a legjobbnak. Egy 2013-as vizsgálat bebizonyította: a sok zöldségnek, a kevésbé zsíros húsoknak és a növényi olajoknak szívvédő hatásuk van. A 7400 spanyol emberen végzett kísérletből kiderült, hogy a mediterrán konyha az infarktus és a stroke kockázatát 30 százalékkal csökkentetheti.

Miért bonyolultabbak, és miért annyira bizonytalanok az étrenddel kapcsolatos ajánlások? Az a baj, hogy a táplálkozási ajánlások gyakran csak laboratóriumi kísérleteken alapulnak. Az élelmiszereket Petri-csészében vizsgálják, kísérleti állatokkal etetik meg, majd abból vonnak le következtetéseket. A táplálkozás és az anyagcsere ennél azonban jóval komplexebb, ezért vallanak időről időre kudarcot a táplálkozásra vonatkozó ajánlások.

A másik probléma, hogy az élelmiszer-tanulmányok eredményeinek nagy részét előre elkészítik. A rezveratrollal, a vörösbor összetevőjével kapcsolatos tanulmányokat például feltűnően gyakran készítik bortermelő országok.

A laboratóriumon kívüli táplálkozási tanulmányokkal sajnos nem mennek sokra a szakértők – véli Andreas Pfeiffer. Az ilyen vizsgálatok résztvevőinek nagy része pontosan nem is tudja, hogy mit evett a múlt héten. Nem beszélve arról, hogy a valamire való vizsgálatokat rengeteg tesztszemélyen kellene elvégezni, ez azonban igen költséges. Még annak a vizsgálatnak az eredményeiben sem bízhatunk teljesen, amelyet félmillió ember részvételével készítettek és amelynek az volt a célja, hogy az étrend és a rák lehetséges kapcsolatáról információkat szerezzen.

Az „ezt egye és amazt ne” ajánlásokkal szemben Uwe Knop táplálkozási szakértő „kulináris testintelligenciáról” beszél. Ez elmélet szerint a test pontosan tudja, hogy mire van szüksége, vagyis pontosan akkor kell ennünk, amikor éhesek vagyunk – és csak akkor –, és azt, amit megkívánunk.