Alvászavarok nyáron

A magyar lakosság harmada küzd élete során legalább egyszer valamilyen alvászavarral.

A számunkra szokatlan nagy melegben általában romlik az alvás minősége, de nyáron a csökkenő terhelés, kevesebb stressz miatt javulhatnak is bizonyos alvászavarok – mondja dr. Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet igazgatóhelyettese. A lakosság harmada küzd élete során legalább egyszer valamilyen alvászavarral, ami hosszabb távon a depresszió és az elhízás kockázatát is növeli.

Fontos jelzés lehet, hogy nyaralás, szabadság alatt javul vagy romlik valakinek az alvásminősége. A szakember szerint normális, ha egy új helyen az első két nap nem alszik jól valaki, de az alkalmazkodás után általában már zavartalan az alvás. Árulkodó azonban, ha idegen helyen azonnal jelentősen javul a helyzet, ilyenkor el kell gondolkodni azon, hogy az otthoni alvás körülményei megfelelőek-e. Amennyiben otthon is és az új helyen is tartósan rossz az alvásminőség, javasolt háziorvoshoz fordulni.

A normális átlag alvásidő 6,5–7,5 óra naponta. Ebbe a folyamatos alvásba dr. Purebl György szerint belefér néhány mikroébredés, azonban egy európai vizsgálat  bebizonyította, hogy a túl kevés (5 óra alatti) és a túl sok (10 óra feletti) alvás is káros, sőt növeli a korai halálozás kockázatát. Nemcsak az alvással töltött órák száma, hanem annak minősége is meghatározó: ha valaki tartósan nem alszik jól, hánykolódik, gyakran felriad, éjszakai légzési nehézségei vannak, vagy bármi más ok miatt romlik az alvásminősége – ennek okát fel kell tárni. A szakember azt tanácsolja, hogy ha az alvásprobléma egy hónapnál tovább fennáll, első körben kivizsgálást kell kérni a háziorvostól. Az alvászavarok felének hátterében ugyanis testi betegség állhat (például rejtett magas vérnyomás, pajzsmirigy- vagy hormonbetegségek). Egy másik részüket okozhatja stressz vagy más lelki eredetű probléma (például szorongás, depresszió). Vannak azonban speciális alvásbetegségek (felső légúti ellenállás szindróma, obstruktív alvási apnoe, nyugtalanláb-szindróma stb.), melyekkel speciális alvásközpontba küldik a beteget.

Ilyen központ Budapesten több is van, csak a Semmelweis Egyetemen kettő is működik: az I. Sz. Belgyógyászati Klinikán és a Pulmonológiai Klinikán. Az egyetemen belül az alvászavarok összes aspektusát el tudják látni, hiszen például egy fül-orr-gégészeti problémával is olyan szakemberhez lehet irányítani a beteget, aki járatos az alvásmedicinában. Vagy ha például a betegnek rémálmai vannak, akkor a Magatartástudományi Intézet szakrendelésére kaphat beutalót.

Ha valaki nem kezelteti magát és évekig rossz az alvásminősége, testi és lelki betegségek alakulhatnak ki nála. A rossz alvás a depresszió és az elhízás (ennek következtében kialakuló kettes típusú cukorbetegség) kockázatát is növeli. A depresszió pedig a második leggyakoribb munkaképesség-csökkenést okozó betegség a szív- és érrendszeri megbetegedések után. Az elhízás okozta betegségek következtében pedig már több ember hal meg, mint a dohányzás miatt. Mindkét betegség a 21. század két kulcsfontosságú egészségügyi problémája, mindkettő nagy kockázati tényezője a legtöbb halálozást okozó szív- és érrendszeri betegségeknek, és dr. Purebl György szerint mindkettő összefügg a rossz alvással és a mozgáshiánnyal.

Míg az emberiség nagy része sziesztázik, nyugat-európai kultúránkban ez luxus – mondja az igazgatóhelyettes. Kevesen tudják, hogy a normál bioritmushoz tartozik egy ebéd utáni – kora délutáni, körülbelül másfél órányi alvás (vagyis a szieszta). A nap többi részében azonban nem tanácsos aludni: vannak úgynevezett tiltott órák is (ebéd és vacsora előtt), ezek ugyanis destabilizálják az éjszakai alvást, ahogy a rendszertelen napközbeni szundikálás is. Mai világunk szerinte alvás- és bioritmus-ellenes, úgy kezeli az alvást, mint egy olyan dolgot, amelyet nyugodtan alárendelhetünk hétköznapi teendőinknek, mindez pedig sem testi, sem lelki egészségünknek nem kedvez.