LG 34UM65 monitor tesztje: ha a méret a lényeg

Nem olcsó, de asztali filmnézőknek ideális választás a gigantikus, 34 hüvelykes, azaz 87 centiméteres monitor.

Már a bemutatásakor megtetszett az LG hatalmas méretű, ráadásul 21:9 képarányú monitora. Igen szemrevaló dizájnt kapott, és az árával sem szálltak el annyira, mint a 4K felbontással operáló nagy testvér esetében. Ennek fényében nem meglepő, hogy azonnal lecsaptam rá, amint elérhetővé vált. A 34UM65 rendelkezésre bocsátását ezúton is szeretnénk megköszönni az LG hazai képviseletének.

Az utóbbi időben egyre több gyártó vág bele az első látásra furcsa képarányú monitorok fejlesztésébe, ugyanis az egyre több irodai munkás miatt az igény megnövekedett ezekre a megoldásokra. Leginkább azt a félmegoldást akarják kiváltani vele, amikor egy kijelző már nem elég az asztalra, ezért kettő panel van egymás mellé helyezve. Ez a probléma egy csapásra megoldódik a koreai cég 21:9 arányú monitorával.

Még egy óriási előnye van ennek a megoldásnak: a filmek legnagyobb hányada ilyen képarányban készül, így a képernyőn nincsenek alul-felül fekete csíkok, ami azért nem mindennapi élmény, főleg ha fél méterről, az íróasztal előtti fotelből nézzük.

Nem szívesen adtam vissza az LG-nek a monitort, bár az eggyel kisebb verzióval is bőven beértem volna. Azonban ne szaladjunk előre ennyire, nézzük meg, mi lapul a csomagban.

Az összeszerelés pofonegyszerű: megfogjuk a 34 hüvelykes kijelzőt, és lefordítva lehelyezzük egy sima felületre, majd kiválasztjuk, hogy milyen magasságban lenne nekünk a legmegfelelőbb a talp. Amint ezt kiötlöttük, két csavarral hozzáerősítjük a plasztikdarabot a panelhez, s ráállítjuk. Ekkor bedughatjuk a konnektorba, majd a számítógépbe, a bekapcsolásról már saját maga gondoskodik. A falra szerelés sem jelent akadályt, ugyanis egy szabványos 75×75-ös VESA-panellel lehet felhelyezni.

A dizájn szerintem nagyon rendben van, ha a logót kicserélnék a hátulján, simán elmehetne egy nagyobb kiadású Cinema Displaynek is. Az előlap látványos, ugyanis a kijelző az oldaléleken és felül nem különül el a kerettől, hanem az egész egy fekete felület, kikapcsolt állapotban úgy tűnik, mintha az egész egy képernyő lenne. Alul is mindössze egy lakkfekete csík fut végig, ahol az LG logója is helyet kapott.

A logó alatt, az alsó élen található a multifunkciós gomb, amely igazából botkormányszerűen működik. A talp alsó része fekete, hátul átlátszó. A hátoldalon két normál méretű hdmi-, egy dvi-, egy fejhallgatóport, továbbá a tápegység csatlakozója tátong. Mi azért egy displayportnak örültünk volna, azonban nem kaphatunk meg mindent egyszerre. A csatlakozóktól feljebb egy újabb, immár méretes LG-logóval találkozhatunk.

Az előlapon uralkodó ips-ledpanel hatalmas, szavakkal tényleg leírhatatlan a 34 hüvelykes, azaz 87 centiméteres látványa. A 2560×1440 pixel felbontású egység maximális fényereje 300 kandela négyzetméterenként. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy akár gyenge napsütésben is minden további nélkül látható a panel. Technológiájából fakadóan a betekintési szög végtelen, a színek élénkek, és némi kalibrálás után a valóságot teljes mértékben képes visszaadni a szerkezet.

Az egyedüli paraméter, amely kifejezetten gyors mozgásokat tartalmazó filmeknél nem jöhet jól, az a 14 milliszekundumos válaszidő. Ez már sajnos lehetővé teszi azt, hogy a sasszeműek észrevegyenek valamekkora szellemképet. Megjegyzem: a megtekintők közül egyetlenegy ember volt képes megfigyelni ezt a hiányosságot, vagyis nem olyan súlyos a probléma.

A panel technológiájának kitárgyalása után végre rátérhetünk arra, ami a legtöbb olvasót érdekli: milyen az élmény? Egy szóval: meghökkentő. Mivel a 34UM65-öt nem méterekről, hanem nagyjából 60 centiméteres távolságból nézzük, a méret még szembetűnőbb, az arányok az átlagnál furcsábbak. Rendszerint két-három ablakot minden további nélkül tudtam egyszerre megtekinteni, ami a szimultán munkavégzést nagyban megkönnyítette.

A fenti képernyőképen látható, hogy Photoshopban sokkal nagyobb élményt például (panoráma)képet szerkeszteni, ugyanis jóval nagyobb az effektív látható méret, továbbá akár mellé lehet tenni még egy ablakot, ha mondjuk InDesignban is szeretnénk dolgozni. Sokkal könnyebb volt tesztet is írni, hiszen egymás mellé pakolhattam a Wordöt, a böngészőt, továbbá a képnézegetőt is, így nem kellett az ablakok váltásával bajlódnom.

Filmet nézni is óriási élmény az LG 34 hüvelykesén, mert közelről nézve olyan volt, mintha egy privát moziban ülnék, továbbá teljesen más dolog úgy nézni egy alkotást, hogy nincs alul-felül az inkriminált fekete sáv. Érdekesség, hogy egy böngészőablakot a kijelző bal oldalán megnyitva rendesen el kellett tekernem a fejemet, hogy a jobb alsó sarokban az időt vagy a dátumot le tudjam csekkolni.

Két csoport van, akinek ajánlani tudom az LG 34UM65-öt: az egyik a fotósok, videósok, újságírók csoportja, akik vagy rengeteg ablakot tartanak egyszerre megnyitva, vagy csak egyet, de azon fontos a minél nagyobb effektív munkafelület. A másik népes kör az asztali filmnézők, akik az ebédszünetben megnéznék a kedvenc sorozatuk egy epizódját, illetve otthoni dolgozók, akik munka után még szívesen megtekintenének egy filmet.

Az LG 34UM65 már forgalomba került, méghozzá nagyjából 180 ezer forintos minimumáron, vagyis nem a legolcsóbb megjelenítők közé tartozik, azonban akinek munkaeszköznek számít a monitor, annak meg kell fizetnie a minőséget. Ha a full-hd helyett kétszer akkora, 4K felbontásra vágyunk, akkor még mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk, minimum negyedmillió forintot kell kicsengetnünk az 34UM95-ért.