Konsztantyin Szergejevics Novoszjolov néven született 1974-ben a szovjetunióbeli Nyizsnyij Tagilban, az urali iparvárosban. Mérnök apja mellett ő is a műszaki dolgok iránt érdeklődött, az iskolában fizikából és matematikából jeleskedett, diákolimpiákra járt, távtanulással egyetemi előkészítőkön vett részt.
A középiskola után felvették a Moszkvai Fizikai és Technológiai Főiskola fizikai és kvantumelektronikai fakultására, ahol 1997-ben szerzett fizikus diplomát. Két éven át Csernogolovkában, az orosz tudományos kutatás egyik fellegvárában folytatta mikroelektronikai technológiai (mai nevén nanotechnológiai) tanulmányait. Még nem szerezte meg a PhD-fokozatot, amikor lehetőséget kapott arra, hogy Hollandiában, a nijmegeni Radboud Egyetemen az innovatív és kreatív kísérletező hírében álló, szintén orosz Andre Geim (Andrej Gejm) mellett dolgozhasson. Saját bevallása szerint a próbaideje alatt sokat ügyetlenkedett, „mindent megtett”, hogy Geim bizalmát elveszítse, de együttműködésük mégis folytatódott. 2001-ben, amikor Geim a Manchesteri Egyetemen kapott állást, Novoselovot is magával vitte.
Együtt dolgoztak a szupravezető anyagokban végzett Hall-effektussal kapcsolatos kutatásokban, a bionikus ragasztó, az úgynevezett Gecko-szalag felfedezésében. Együttműködésük máig legnagyobb eredménye a grafén Nobel-díjjal honorált felfedezése volt 2004-ben. Eredetileg egy grafittranzisztort akartak készíteni, amihez a grafit tisztítására mások által is alkalmazott, egyszerű, de roppant leleményes ragasztószalagos trükköt vetették be. A grafitréteget celluxszal addig tépkedték, amíg az kellően vékony lett, és kimutathatóvá vált az egyetlen atom vastagságú grafén, amiről korábban senki sem hitte, hogy kísérletileg előállítható.
A grafén – az anyagtudomány sztárja – izgalmas fizikai tulajdonságokkal rendelkezik: keményebb a gyémántnál, jobb elektromos vezető a réznél, rugalmasabb a guminál, elektronszerkezete különleges. Ez a legvékonyabb, legszilárdabb anyag, amely a legoptimálisabb vezetési tulajdonságokkal rendelkezik, így például a legjobb hővezető. Sajátságos tulajdonságai miatt igen sokrétűen lehet alkalmazni, az elektronikától az orvostudományig nagyon sok terület fejlesztésében várnak tőle áttörést. Már használják nanominták rögzítésére a transzmissziós elektronmikroszkópokban, ígéretes hasznosulási területe a nanoelektronika, ahol felválthatja a szilíciumalapú tranzisztorokat. Mivel igen vékony, átlátszó, ugyanakkor szilárd anyag, folyadékkristályos kijelzők bevonására is alkalmazható.