Az iharkúti Európa egyik legjelentősebb késő kréta kori ősgerinces-lelőhelye. Ősi Attila paleontológus az MTA és az ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoportja vezetőjeként az utóbbi három esztendőben az Akadémia kiválósági programjának támogatásával folytatta 14 évvel ezelőtt megkezdett, a hazai őslénytani kutatások szempontjából meghatározó jelentőségű munkáját.
Páncélos dinoszauruszok, halak, kétéltűek, gyíkok, teknősök, krokodilok, repülőhüllők fosszíliáit, valamint rovarzárványokat és növénymaradványokat tártak fel eddig a Magyarország egyetlen dinoszaurusz-lelőhelyén dolgozó kutatók. A 85 millió évvel ezelőtti „bakonyi világ” élőlényei közül eddig már több harminc gerinces állatfajt azonosítottak a szakemberek, de nyári ásatásaik idején szinte naponta kerülnek elő újabb és újabb csontok, amelyek között a kutatók szerint több, akár eddig ismeretlen faj maradványai is lehetnek.
„Kezd beigazolódni az a korábbi sejtésünk, hogy a leletekben gazdag üledékes kőzetrétegben található fosszíliák viszonylag rövid idő alatt halmozódtak fel az általunk vizsgált területen” – összegezte az eddigi eredményeik alapján megfogalmazott következtetésüket Ősi Attila. Hozzátette: egyik kutatási céljuk annak megállapítása, milyen rendkívüli esemény következtében halmozódtak fel az iharkúti lelőhely tizedét jelentő, körülbelül 400-500 négyzetméternyi területen ilyen nagy számban a leletek, például tíz páncélos dinoszaurusz maradványai.
Az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport vezetője, Ősi Attila még 2000-ben, őslénytani-földtani vizsgálatok közben bukkant a Veszprém megyei Iharkúton az első magyarországi dinoszauruszleletre, egy apró csontdarabkára. Vezetésével azóta számos, hazánkban eddig ismeretlen őshüllőmaradványt tártak fel Iharkúton a kutatók.
Megtalálták egyebek mellett a Bakonydraco nevű repülőhüllő több mint hatvan egyedének – köztük fiatal példányoknak – a maradványait, a Hungarosaurusnak elnevezett növényevő dinoszaurusznak, valamint az Iharkutosuchus nevű kisméretű krokodilnak a csontjait is. Ősi Attila eredményei közül kiemelkedik a 2010-ben a Nature-ben publikált felfedezés: a 85 millió éves dinoszauruszfaj leírása új megvilágításba helyezte Európa gerinces ősállatainak földrajzáról alkotott ismereteinket.
Ősi Attila az MTA kiválósági programja, a Lendület támogatásának köszönhetően eddig 80 millió forintot költhetett a csoport programjának megvalósítására. Szerinte ez európai összehasonlításban is jelentősnek mondható az őslénytani kutatások területén. Az iharkúti lelőhely a becslések szerint még mintegy fél évszázadig ad munkát a paleontológusoknak.
A kutatók a hagyományos módszerek mellett a legmodernebb technikát is felhasználják az egykori élővilág körülményeinek rekonstruálására: háromdimenziós térképezéssel rögzítik minden egyes új lelet pozícióját, így a lelőhely minden eddiginél pontosabb térbeli ábrázolása is segíti őket a még nyitott kérdések megválaszolásában.
„Új kutatási területet is meghonosítottunk. A három évvel ezelőtt hat-nyolc fővel elindított, ma már tíz-tizenkét állandó, illetve alkalmi tagból álló csoport csontszövettani vizsgálatokat is folytat” – emelt ki egy speciális kutatási irányt Ősi Attila. A kutató 2011-ben nyerte el a nemzetközileg is kimagasló teljesítményű kutatók és kiemelkedő fiatal tehetségek külföldről hazahívásának, illetve itthon tartásának céljával 2009-ben indított akadémiai program, a Lendület támogatását. Mint hangsúlyozta: a fiatalok számára vonzó szellemi műhely munkájában olyan, a kutatói pálya iránt elkötelezett egyetemi hallgatók és doktoranduszok is részt vesznek, akik már most egy-egy különleges részterület szakértőinek számítanak: „Van olyan, aki a borostyánokban fellelt gerinctelen állatok és növények maradványait elemzi, és olyan is, aki a koprolit, vagyis a fosszilis ürülék vizsgálatával foglalkozik. Ezeknek az »időkapszuláknak« köszönhetően eddig nem ismert növények magvait is felfedeztük.”
Az idei ásatások eredményeit ismertetve Ősi Attila elmondta, hogy feltárták a kilencedik, részlegesen fennmaradt páncélosdinoszaurusz-csontvázat, nagy valószínűséggel ismét egy Hungarosaurus tormai maradványait. A csontok tanúsága szerint a 4-4,5 méteres testhosszúságú állatot megtaposták, tetemét később felfalták a ragadozók. „Majd jött az ár, és az üledék betemette a lakoma maradványait” – jegyezte meg a paleontológus.
Két krokodil-koponyatöredék is előkerült: a kistestű, döntően szárazföldi életformát folytató őshüllők különleges, lapított, recézett, a bőr és a hús marcangolására kiválóan alkalmas fogazattal rendelkeztek. „Ezek a formák nagyon kevés lelet alapján ismertek Európából és Magyarországról, nem kizárt, hogy új faj képviselőjét is sikerül azonosítanunk” – magyarázta Ősi Attila.
Feltártak repülőhüllő-csontmaradványokat, és nagy számban került elő fosszilizálódott ürülék. „A koprolitok egyfajta időkapszulaként rengeteg információt őriznek a korabeli ökológiai rendszerről, hiszen az állatok táplálékának emésztetlen maradványait, például magvakat, növényeket, csontokat, pikkelyeket tartalmaznak. E leletek segítségével például sok olyan növényt ismerhettünk meg, amelyről eddig nem volt tudomásunk. A korabeli rovarvilágról az előkerülő borostyánok zárványai árulkodnak. Ásatásról ásatásra egyre jobban ismerhetjük meg a kréta kori Bakony ökológiai rendszerét” – vázolta a komplex kutatási programot a kutató.
