A Texasi A&M Egyetem (TAMU) Brett Hokr vezette kutatócsoportja arról számolt be, hogy lézerrendszerükkel 400 méterről különbséget tudtak tenni hasonló külsejű és összetételű fehér porok között.
A távdiagnosztikához a Raman-szórás jelenségét használták. A Raman-szórás a látható fény rugalmatlan szóródása egyes kötések, illetve atomcsoportok rezgőmozgásán. A Raman-spektroszkópiában az ebből származó, gyenge, szórt fényt vizsgálják. Ha egy adott színű fénnyel megvilágítanak valamilyen atomot vagy molekulát, az általa visszasugárzott fény színe attól függ, hogy milyen molekuláról van szó. A jelenség régóta ismeretes, csak nagyon gyenge: tízmillió fényrészecske közül egyet érint csak a Raman-szórás.
Néhány éve azonban a tudósok felismerték, hogy a megfelelő lézersugárral a Raman-szórás jelentősen felerősíthető, és maga is lézerszerű formát ölthet. Ezzel az úgynevezett Raman-lézerrel nagyobb távolságból is kimutatható az anyagmintából keletkező jel.
Hokr és kollégái ezt a speciális lézert használták arra, hogy különböző, ám hasonló összetételű fehér porokat nagyobb távolságból azonosítsanak. Négyszáz méterről megbízhatóan megkülönböztették egymástól a bárium-szulfátot, a nátrium-nitrátot, a kálium-nitrátot és az ammónium-nitrátot.
Az optimalizálási lehetőségeket kihasználva akár egy kilométeres távolságból is elképzelhető a veszélyes anyagok felismerése – írták a tudósok az amerikai tudományos akadémia (PNAS) lapjában megjelent tanulmányukban.
