Többezres tömegben élnek hazánkban a sakálok

Jelentősen bővül az aranysakál-állomány Magyarországon

A rókánál nagyobb, 10-15 kilós őshonos ragadozó a jugoszláviai háború nyomán jelent meg délen, mára azonban az északi megyékben is megtalálható. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint 14 évvel ezelőtt 59 aranysakált ejtettek el, a tavalyi vadászidényben már 1813-at.

Heltai Miklós, a Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézetének igazgatóhelyettese elmondta, hogy az aranysakál élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt Bulgária kivételével egész Európában kipusztult az 1940-es évekre. Bulgáriában 1961-ben védetté nyilvánították, és mivel jól alkalmazkodik, gyorsan szaporodik, a 90-es évek elején a Duna és a Dráva mentén ismét felbukkant az országban. Azóta az északabbra fekvő tájakon is egyre gyakrabban látni a szürkületkor zsákmány után induló, falkában vadászó aranysakált. Rejtőzködő életmódja, óvatossága miatt viszonylag kevés példányt ejtenek el. Az aranysakál egész évben vadászható, de mérgezni nem lehet, csak csapdázni.

Természetes ellensége a farkas, de tőle Magyarországon nem kell tartania. Az évi 4-5 utódot nevelő aranysakál elsősorban pockokra, egerekre vadászik, de képes az őzgidát, a vaddisznó malacát is megfogni. Élőhelyéről a rókát is kiszoríthatja. Az embert azonban kerüli, nem jelent veszélyt a kirándulókra – jegyezte meg Heltai Miklós.
Borsodban eddig nem bukkantak nyomára, Komárom-Esztergom, Fejér és Heves megyében sem számottevő az állomány, Nógrád megyében pedig eddig egyetlen példányt lőttek. Veszprém megyében sem okoz egyelőre jelentős károkat a populáció, ahogy Vas megyében sem.

Tolna megyében azonban gyorsan nő a számuk. A megyei kamara titkára, Király István szerint leginkább a mezeinyúl-, fácán-, esetleg az őzgidaállományt csökkenti. A bogyiszlói Dunagyöngye Vadásztársaság vadászmestere, Ezer Csaba pedig arról számolt be, hogy az utóbbi időben lakóházak közelében is láttak aranysakálokat. Úgy vélte: az apróvad- és őzállomány a vesztese a faj megjelenésének, a 6000 hektáros vadászterületen már nincs olyan rész, ahol ne tűnne fel. Idén a mezei pocok inváziója miatt nagyobbrészt rágcsálókkal táplálkoznak, ezért több őzet látni a vadászterületen.

Győr-Moson-Sopron megyében is egyre több az aranysakál, 4-5 példányt ejtenek el évente – mondta Orbán Henrik, a megyei vadászkamara titkára. Nagyobb, öt-tíz példányos populációról a Hanságban tudnak. Ez az a létszám, amellyel már hatékonyan tud falkában vadászni. Arra, hogy nemcsak visszatelepült egyedek élnek itt, az is utal, hogy fiatal, már bizonyosan a megyében született példányokat is ejtettek el. Főként nem a zsákmányolás miatt van probléma a fajjal, hanem azért, mert vadászati stratégiája olyan stresszt okoz az állatoknak, hogy menekülni kezdenek a területről – mondta.

Somogy kiváló élettér az aranysakálnak, ahol 1995-ben ejtették el az első példányt, az elmúlt vadászati idényben már 650-et lőttek le – mondta Kemenszky Péter, az Országos Magyar Vadász Kamara megyei titkára, aki arról is beszámolt, hogy a Gödöllői Egyetem és a Kaposvári Egyetem együttműködésével kutatóprogramot indítottak, hogy többet megtudhassanak a fajról. Baranya megyében körülbelül tíz éve nő erőteljesen a nádi farkasnak is nevezett állatok száma. Becslések szerint több mint kétezer egyed él itt – mondta Papp János András megyei vadászati és halászati főfelügyelő. Elsősorban a vaddisznó, az őz és a gímszarvas fiatalabb egyedeit tizedelik. Hozzátette: a vadászok becslései alapján az őzgidaállomány 50, a vaddisznómalac-állomány 10 százalékkal csökkent miattuk, de rejtett életmódja miatt nehéz elejteni őket, így a csapdázás az egyetlen jó és legális megoldás a gyérítésre.

Zala megyében a napokban egy szukát és egy kölyköt lőttek ki hivatásos vadászok – mondta Páll Tamás, a Zalaerdő Zrt. vadászati felügyelője. Már nem magányosan kóborolnak, hordákba tömörülnek és úgy szerzik zsákmányukat. A vadászok szerint az őzszaporulatot tizedelik, mert a megyében apróvadat, fácánt, vadnyulat nem sokat találnak. Páll Tamás elmondta, egyelőre nem tudni, terjesztenek-e a rókákhoz hasonlóan veszettséget vagy galandférges fertőzést, mert ezek az emberre is veszélyesek lehetnek.

Békés megyében az ártéri területeken, a közeli erdőkben és a háborítatlan pusztákon figyelhető meg a faj egyre nagyobb számban. Dian János, a Nagyrátai Vadásztársaság fővadásza elmondta, hogy az egymást hívogató sakálok üvöltése húsz évvel ezelőtt ismeretlen volt a térségben, de ma már nappal is hallható. A mezei nyúl és az őzek száma 15 év alatt mintegy 20-30 százalékkal csökkent. A mezei nyúl éves terítéke másfél évtized alatt ezerről 150-re esett vissza.

Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark igazgatója beszámolt róla, hogy Csongrád megyében a közelmúltban bukkant fel a Tisza–Maros-szögben, a Fehér-tónál és Szeged-Kiskundorozsmán is. Csapatban elejtik az őzgidát, a szarvasborjút és a vadmalacot is. A megfigyelések szerint, míg az egyik ragadozó a nőstényt támadja meg, a másik a fiatal állatot ragadja el, azt azonban szavai szerint vizsgálni kell, összefüggés lehet-e bizonyos területeken az őzállomány csökkenése és a sakál megjelenése között.

Az aranysakál Kecskemét vonzáskörzetében már komoly veszélyt jelent a vadállományra – mondta Szigeti Béla, a megyei vadászkamara alelnöke. Az őzgidák pusztítása már látszik az állományon, különösen ott, ahol nem védekeznek hatékonyan az aranysakál ellen. Szendrei László, a Debreceni Egyetem adjunktusa elmondta, Hajdú-Bihar megyében 2007–2008-tól jelent meg a megyei lelövési statisztikában először a faj.