Ha a rákos sejtek nem lennének olyan kegyetlenek, még csodálni is lehetne képességeiket, amelyek révén reprodukálják magukat, azt a kifinomultságot, ahogyan elkerülik a szervezet védekező mechanizmusait és azt a kíméletlenséget, amellyel biztosítják saját túlélésüket.
Ezek a képességek magyarázzák meg azt is, hogy a nemzetközi rákkutatás még mindig nem nyerte meg a „rák elleni háborút”, amit azt az Egyesült Államok kormánya 1971-ben bejelentett. A cél akkor az volt, hogy a következő 25 évben gyógyítani tudják a betegséget. Minden megszerzett ismeretünk ellenére a daganatos betegségek változatlanul veszélyeztetnek – írja a Focus.de.
Az, hogy a rákkutatásban miért csak szakaszgyőzelmeket sikerült a mai napig elérni, és a betegség miért jelent még mindig baljós fenyegetést, gyorsan megérthető. A potenciálisan halálos daganat ugyanis egy csendes, lassú, trükkökkel teli folyamat révén alakul ki az egészséges sejtekből. A betegség csapdája kifejlődésének kezdetében rejlik.
Testünk sejtjei mindennap megújulnak, illetve elhalnak. Az új sejtek osztódás révén jönnek létre, és ebben a másolási folyamatban gyakran fordulnak elő hibák. A többségük azonban ártalmatlan marad, mert a szervezet védekező mechanizmusai ezeket a sejteket elpusztítják. A rákos sejtek azonban megmaradnak, nem semmisülnek meg, hanem ellenkezőleg, tovább osztódnak, így a hibás genom fennmarad, és nem reagál a szervezet a sejtszületés és a sejtpusztulás közötti egyensúlyát szabályozó rendszerének semmilyen riasztására sem.
„A genetikai mutációk véletlenszerű események. Amennyiben ilyen hatás éri a géneket, amelyek a sejtek megújulását vagy spontán halálát szabályozzák, a növekedés kiszabadulhat az ellenőrzés alól, és megindul a rákos folyamat – magyarázta Otmar Wiestler, a Német Rákkutató Intézet (DKFZ) tudományos vezetője.
Az első lépés az egészséges sejt rákos sejtté (karcinómává) való válásában a genetikai információ mutációja. A kóros sejtek csoportja végül rosszindulatú daganattá fejlődik, ám ehhez akár tíz ilyen genetikai információra is szükség lehet. A mutálódott sejtek ezután sokkal gyorsabban osztódnak, mint a körülöttük lévő egészségesek.
A beteg sejtek megváltoztatják a külsejüket, így az immunrendszer nem ismeri fel azokat. A rákos sejtek véredényeket hoznak létre az optimális oxigén- és táplálékellátás érdekében. A tumor belenő az egészséges szövetbe és elpusztítja azt. A daganat továbbá a saját vérellátó rendszerén át csatlakozik a vérkeringésbe, és azon át eljuttatja a rákos sejteket a test más részeibe és ott áttéteket (metasztázisokat) hoz létre.
Pont az különbözteti meg a rákos daganatokat a jóindulatú daganatoktól, hogy nemcsak kiszorítják az egészséges szöveteket, hanem el is pusztítják azokat és áttéteket hoznak létre. Egy sejt első DNS-mutációjának és a megfigyelhető daganat létrejöttének ideje között évek, évtizedek múlhatnak el. Otmar Wiestler ezt így magyarázza: „Akkor beszélünk rákról, ha egy daganat rosszindulatú. Ez azt jelenti, hogy kitör a környezetéből, invazív a szomszédos szövetekkel szemben és gyakran hoz létre áttéteket távoli szervekben.”
Egyes rákfélék különösen agresszíven, rendkívül gyorsan fejlődnek a fiatal szervezetben. És mindig így zajlik le a folyamat, ha a rákos sejt már nincs azon szövetek környezetében, ahonnan származik. Otmar Wiestler kihangsúlyozta: „Minél távolabb kerül a rákos sejt eredeti környezetétől – a tudósok ezt dedifferenciációnak nevezik –, annál agresszívebben növekszik. Ennek oka, hogy ezek a sejtek elveszítik azon képességüket, hogy engedelmeskedjenek a szövet jelzéseinek, amelyek növekedésüket egészséges feltételek mellett ellenőrzés alatt tartják.
A test azon mechanizmusok segítségével létezik, amelyek megakadályozzák az ellenőrizetlen sejtosztódást, és segítik a sejtek megújulását. Az úgynevezett tumorelnyomó gének felelnek azért, hogy egy defektes sejt ne tudjon tovább osztódni, valamint irányítják a sejtek „javítását”, illetve, amennyiben az nem sikerül, kiadják az önmegsemmisítésről (apoptózis) szóló utasítást. Az onkogének a sejtek szaporodását (proliferáció) segítik és szabályozzák. A kiindulópont a rákos daganat fejlődéséhez az esetleges változás egy ilyen őrző génben. Például ha az önmegsemmisítésről szóló parancs a mutálódott sejtben már nem működik, akkor az a végtelenségig élhet és szaporodhat.
A rákkutatás ismeri azokat a folyamatokat, amelyek révén az egészséges sejtből rákos lesz. A karcinogenezis magyarázatának különböző modelljeit állították fel: a gyulladásos folyamatok, az immunrendszer gyengeségei vagy a tumorőssejtek a legkiemelkedőbb jelöltek.
A legújabb tudományos elmélet szerint nem minden ráksejt jelent halálos veszélyt, csupán egy kisebb számú rákőssejt, amely a betegséget kiváltja és felgyorsítja. Ezen modell alapja az a tapasztalat, hogy sok daganat visszanő, amikor már úgy látszott, hogy a sugár- vagy a kemoterápia legyőzte. Ez akkor lehetséges, ha a terápiát a rákőssejtek túlélték, és új rákos daganat alapjait képezhetik.
Otmar Wiestler rákkutató úgy véli, hogy nincs egyetlen behatárolható ok, a rák több kockázati tényező együttes hatására jelenik meg és fejlődik: „Sokféle rákról tudjuk ma már, hogy eredetük a degenerált őssejtekre vezethető vissza. Gyulladásokat okoznak és a bioreaktív tényezők egész özönét szabadítják fel, amelyek a sejtek növekedését is befolyásolják. Ezenkívül tudjuk azt is, hogy a rosszindulatú daganatok hatnak az immunrendszerre, hogy a test védekező mechanizmusai ne támadják azokat.”
Függetlenül attól, hogy a sejtek rendben működnek és helyes genomot adnak tovább, a véletlen is közreműködik abban, hogy rosszindulatú rákos sejtté válnak. Mindenesetre az életmód – az általános kockázat mellett – nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy a rákos megbetegedés valószínűsége magas legyen. Ha valaki dohányzik, vagy gyakran és sokat napozik, több mutációt gyűjthet, mint az, aki kerüli ezeket. És akkor még meg kell említeni a rák öröklődését. „Az összes rákos megbetegedés mintegy öt százaléka örökletes. A vastagbélrák, a mellrák és a petefészekrák egyes fajtáinak génjeit már ismerjük. A genetikai tényezőt azonban más daganatos megbetegedéseknél is figyelembe kell venni” – magyarázta Otmar Wiestler. A daganatos megbetegedések 50 százaléka azonban az életmódnak, mindenekelőtt a dohányzásnak és a testmozgás hiányának, valamint más külső tényezőknek, így a különböző gyulladásoknak a számlájára írható.
