A Bayreuthi Egyetem tudósai nagy sebességű kamerákat használtak ahhoz, hogy részleteiben elemezhessék a hal köpésének alakulását.
A hal minden egyes lövésnél úgy alakítja a vízsugarat, hogy az éppen a célpontra fröccsenjen, akárhol van is az. Az állat szája nyitásának precíz változtatásával képes erre, és ez hasznos lehet szórófejek tervezésénél – idézte a BBC hírportálja a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányt.
A tanulmány vezető szerzője, Stefan Schuster elmagyarázta: sok ágazatban, köztük a bányászatban és a gyógyításban is arra használják a víz- vagy folyadéksugarat, hogy kivágják vagy alakítsák vele az anyagokat. A lövőhaltól tanult módszer javíthat a technológián.
„Sosem láttam még olyat, hogy a szórófej átmérője változna. Az általános megközelítés az, hogy a nyomást szabályozzák” – tette hozzá. Ám a lövőhal ballisztikai pontosságának nem a nyomás a titka. „Csak a szája átmérőjének változtatásával szabályozza a lövést, semmit nem tesz hozzá, végig tökéletesen mozdulatlan marad. Nem egyszerű a munka: az átmérő folyamatosan változik” – magyarázta.
A kísérletben Schuster és kollégája arra képeztek ki két lövőhalat, hogy 20 és 60 centiméterről eltaláljanak egy célpontot, ez esetben kis golyókat, amelyek segítségével a kutatók kiszámíthatták a folyamatban részt vevő erők nagyságát.
Ha a halaknak sikerült lelőniük a golyót, jutalomfalatjuk egy kis légy volt. Nagy türelemmel a kutatók elég mérést végeztek ahhoz, hogy megállapítsák: a vadászat sikerét eldöntő vízcsepp, amely a sugár végén képződik, hogy leterítse a zsákmányt, éppen a becsapódás előtt alakul ki, a célpont távolságától függetlenül. Ehhez a halaknak nemcsak a sebességet, hanem a vízsugár stabilitását is be kell állítaniuk.
Schuster kutatócsoportja Thaiföldön is végzett terepmunkát, és megfigyelték, hogy a lövőhal fényes nappal vadászik, amikor rovarzsákmányaiból kevés van és az egyedek között nagy a távolság. Életben maradásukhoz tehát nagy előny, ha jól céloznak és nem hibáznak.
