Néhány hete régi kövekbe ütköztek a munkagépek harmincöt kilométerre Jeruzsálemtől, a Bét Semes nevű város új lakónegyedének építésekor, és riasztották az archeológusokat. Megindultak az ásatások, amelyek a vezető régész, Irene Zilberbod szerint valószínűleg egy kolostor maradványait tárták fel a föld mélyéből.
Különösen jó állapotban került elő egy olajprés, egy szőlőprés és egy mozaik az egykori településen, amelyet fal övezett és két részre, lakónegyedre és a termelést szolgáló épületekre tagozódott.
„A leletek azt mutatják, hogy a helyi lakosok bor- és olívaolaj-termeléssel foglalkoztak megélhetésük érdekében” – mondta Zilberbod. Hogy nem csak saját szükségletükre termeltek, arra a korabeli majorság „ipari” részein talált, szőlő és olajbogyó felhasználását szolgáló kétszintes présház nagy méretéből következtettek.
Több, lakóhelyként használt szobát is feltártak, amelyek egy részében fennmaradtak a színes mozaikpadló darabjai. Az egyik mozaikon geometriai keretben virágokkal körbevett szőlőfürtök láthatók, és két, sütésre szolgáló kemencét is megtaláltak teljes nagyságában az egykori településen. Noha nem bukkantak egyértelműen vallási tárgyú leletekre, templomra vagy kultikus jellegű feliratokra, mégis megtalálhatók a tipikus bizánci korabeli kolostorépítészet jellegzetességei.
A mozaikpadlók, az ablakok és a tetőcserepek, valamint a lakóhelyen belüli mezőgazdasági és ipari épületek együttese számos hasonló korabeli kolostorra volt jellemző. A szakember szerint valószínűleg szerzetesek lakhatták egykor a feltárt építményeket, akik a napi munkavégzés mellett imádkozással és vallási szertartásokkal is foglalkoztak.
A térségben megjelenő iszlám korszak kezdetén, a 7. század körül megszűnt a majorság tevékenysége. Új lakók foglalták el az épületeket, akik a nyomok alapján megváltoztatták, saját szükségleteikhez igazították azokat.
